Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 3. Lakásügy

rendészeti fellépést, emellett a szükséglakások némi szaporítását jelentette. Ezen felül még 1897-ben egy 24 lakásos minta-munkásház felépítésére került sor, amit a Hajléktalanok Menhelye Egyesületre bíztak, és ezzel a hatóság közvetlen feladatkörén kívül álló szegénygondozás keretébe tartozónak minősítettek. Fordulat annak nyomán következett be, hogy a magánépítkezés századfordulós pangása folytán a lakáspiac feszültségei rendkívüli mértékben kiéleződtek, és a rohamos lakbéremelés nyomán támadt társadalmi elégedetlenség a tömegek közvetlen politikai mobilizálásnak hatékony eszközévé vált a Szociáldemokrata Párt kezében.

409 A hivatalos községpolitika reakciójának kiindulópontja a VIII. kerületi bizottsági tagok Heltai Ferenc vezetésével 1905 júniusában benyújtott indítványa volt. Ebben még elutasították a főváros saját vállalkozásában történő építkezés gondolatát, és ehelyett a tulajdonában lévő telkeknek a magántőke számára történő értékesítését javasolták záros határidőn belüli beépítés kötelezettségével. 1906 folyamán erőre kapott a szociáldemokraták által szervezett bérlőmozgalom. Augusztus 19-én 40.000 ember tüntetett a házbéruzsora ellen. Követelték, hogy a főváros maximálja a lakbéreket, ellenkező esetben a következő év tavaszára kilátásba helyezték a fizetés megtagadását. A tanács megbízta Almády Géza tanácsnokot, a közjótékonysági ügyosztály vezetőjét lakásügyi javaslat kidolgozásával. A javaslat a lakásállomány szaporítását illetően alapjában a századforduló előtti két évtized meg nem valósult reformterveinek gondolatmenetét követte: a közhatóság szerepét magánosok, társulatok és vállalatok „közhasznú" kislakás- és családi ház építésének adókedvezményekkel és telekjuttatással történő támogatásában látta. Fővárosi „mintaházak" építését csak arra az esetre ajánlotta, ha „senki sem vállalkozik ily olcsó lakások, házak építésére", „hogy mindenki meggyőződhessék a vállalkozás célszerűségéről". Az indítvány megvitatására összehívott szakértekezleten Bíró Henrik demokrata párti városatya vetette fel, hogy a főváros a gyári negyedek szomszédságában építsen munkáslakás-telepeket 2000, majd fokozatosan 20-30000 munkás részére.

413 A tanács elé szeptemberben került a kérdés, és 408 FK. 1897. január 15. 409 Vö. Melinz-Zimmermann, 1991. 92-95; Gyáni, 1992. 46-49.; Vörös, 1978. 682-683.; Lichtblau, 1992. 66-74. 410 FK. 1905. június 9. 831-836. 411 Lichtblau, 1992. 71. 412 FK. 1906. 64. sz. Mell. 4. 225