Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 2. Tisztaság és egészség

alapvető élelmiszerek kellő mennyiségben feltétlenül rendelkezésre álljanak, mivel a piac működése ezt önmagában már nem biztosította. Sőt, a gazdasági liberalizmussal összhangban álló eszközöket kellett találni annak eléréséhez is, hogy ezek mindenki számára megfizethető árakon kerüljenek forgalomba." Mindezek megoldásának fő eszközét a külföldi nagyvárosokban már a század közepén elterjedtnek számító vásárcsarnokok létesítésében látták. A törvényhatósági bizottság az 1870-es évek óta foglalkozott a kérdéssel. Hosszas előkészítés után 1889. július 3-án született elvi döntés arról, hogy a központi és kerületi vásárcsarnokok rendszerét egyszerre, együttesen kell létrehozni/ A közvetlen vasúti és hajózási összeköttetéssel rendelkező központi csarnokba kívánták összpontosítani a nagykereskedelmet, ahonnan a kerületi csarnokok és a kereskedők ellátása történik. Ettől áttekinthető kínálatot, kiszámítható áralakulást reméltek, és hogy ennek révén a piacot közvetlenül figyelemmel kísérni nem képes távolabbi termelőknek is megéri majd, hogy részt vegyenek a budapesti piac ellátásában. A kerületi csarnokok elsősorban a nyílt piacok által teremtett akut élelmi szerrendészeti és köztisztasági gondok megoldását szolgálták. A tervek fölötti hosszas viták után az építkezések 1894-ben kezdődtek meg. 1897-ben nyílt meg a Vámház téri Központi Vásárcsarnok, az István téri, a Hunyadi téri, a Rákóczi téri és a Hold utcai kerületi csarnokok. Az öt csarnok 10 millió 655 ezer koronába került. Budán 1 millió 363 ezer korona költséggel épült fel a Bomba téri csarnok, amelyet 1902-ben adtak át rendeltetésének."

92 Ugyanebben az évben készült el a sertésközvágóhíd, ezen időszak másik közélelmezési nagyberuházása, amelynek kivitelezését 1897ben kezdték meg." 3 A „vásárcsarnok-övezetben", amely lényegében magában foglalta az akkor nagyvárosiasan kiépült belterületet, felszámolták a nyílt piacokat. Itt romlandó, egészségügyi szempontból kényes cikkekkel az utcán kereskedni és házalni ugyancsak tilalmassá vált. A vásárcsarnokokban házi laboratóriumokat rendeztek be, az itt forgalmazott áru nem kerülhette el az ellenőrzést. Csak a fentebb említett tej példájánál maradva is igen jellemzőek az eredmények: az első évben a vizsgált 390 Matuska, 1883; Alap D., 1901; Sidó, 1913. 593-596.; Vörös, 1978. 542-544. 391 BFL Közgy. jkv. 749/1889. 392 Bp. Szfőv. közig. 1902. 421.; Vadas, 1983. 46^19. 393 Bp. Szfőv. közig. 1902. 408-415. 217