Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

IV. Környezetalakítás és szolgáltatások - 2. Tisztaság és egészség

tornák falán átszivárogva elfertőzte az altalajt, és úgyszólván hatalmas „pöcegödröt" képezett a város alatt, a bűzt a beömlési rácsokon és árnyékszékeken át az utcákon és a lakásokban is szétterjesztve. Nagyobb esőzések víztömegét ez a rendszer már csak rendkívüli nehézségekkel volt képes levezetni, sőt a belső túlnyomás nemegyszer szétrobbantotta a gyengébb házi csatornákat. Közel húsz éven át érlelődött annak a nagy főgyűjtőcsatorna-hálózatnak a terve, amely a város összes szennyvizét magába fogadva a város alá vezeti, és ott bocsátja a Dunába. Tekintettel a szennyeződés összetételére, ami elsősorban gyorsan bomló szerves anyagokat tartalmazott, és a folyó öntisztító kapacitására, a durva mechanikai szűrésen kívül egyéb tisztítási eljárás nem látszott szükségesnek. Az általános csatornázás tervét a törvényhatósági bizottság végül 1887 áprilisában hagyta jóvá, majd a részlettervek kidolgozása és letárgyalása után a kivitelezés 1891-ben kezdődött meg. 1891-1896 között a nagykörúti főgyűjtő, a dunaparti főgyűjtő egy része, ezek Boráros téri csatlakozásából kiindulóan a Soroksári úti közös főgyűjtőcsatorna és a központi szivattyútelep épült meg. Az ezt követő szakaszban, 1900-ig került sor a kőbányai főgyűjtő, és a magasan fekvő — az 1838. évi árvíz által el nem öntött — területeket lecsapoló, Zuglóból kiindulva ugyancsak a Soroksári úti főgyűjtőbe torkolló főcsatorna megépítésérc. A körúti és a dunaparti főgyűjtőt majd csak 1905-1906-ban vezették el a Margit-híd ig, és ezzel a Hungária-körút által határolt területnek a főgyűjtőcsatorna-hálózatba való bekapcsolása befejezést nyert. A főgyűjtőcsatornák építési költsége 10 millió 252 ezer korona, a központi szivattyútelepé 2 millió 635 ezer korona volt. Mindezek a munkálatok a budai oldal csatornázását egyáltalán nem érintették, az itteni főgyűjtőrendszer még csak a tervezgetés stádiumában volt. Az óbudai főgyűjtő és szivattyútelep munkálatai csak 1912-ben indultak meg. A kilencvenes évek legnagyobb beruházásai közé tartozott a vásárcsarnoki rendszer megteremtése is. A közélelmezés terén a városi hatóság alapjában rendészeti típusú közegészségügyi felelőssége mellé — amely a hagyományos piacfelügyelet útján már nem volt hatékonyan gyakorolható — mindinkább teljesen új típusú forgalomszervezési, ellátási feladatok társultak. A vásárcsarnokok létesítését ezek a szempontok együttesen követelték ki. A kilencvenes évek első felében a lakosság a mindennapi romlandó élelmiszereket zömmel a 18-20 hatósági felügyelet alatt 386 Darvasy, 1914.; Zaitz, 1937. 37-57.; Edvi Illés, 1896. 334-344. 214