Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 3. Községesítés - e.) Szemétszállítás

cokon és a város forgalmas pontjain. A Községi Elelmiszerárusító Üzem mint a tanács illetékes ügyosztálya alá rendelt önálló vagyonkezelésű üzem működött. Az árusítást 1911 decemberében megkezdte, és a következő év tavaszán — a közgyűlés külön felhatalmazása nélkül — számos további cikkre: baromfira, tejtermékre, tojásra, halra is kiterjesztette üzletkörét. Árpolitikájában a nagybani beszerzés mindenkori reális áraihoz igyekezett alkalmazkodni, úgy, hogy az első üzletévben költségeinek és a ráfordított tőke kamatainak fedezésén felül szerény nyereséget is produkált.

333 A nagykereskedelmi vállalat gründolása azonban — a remélt tőkés partnerek érdektelensége miatt — nem sikerült. e.) Szemétszállítás A szemetet 1893 előtt különféle vállakozók szállították el a házaktól, általában nyitott kocsikon, a higiéniával nem sokat törődve, és a város közvetlen környékén rakták le. A főváros ekkor szerződést kötött Cséry Lajossal, aki a város egész területéről zárt tartályokba gyűjtötte a szemetet, és külön e célra épült vasútján a Pestszentlőrinc határában lévő telepére vitte, ahol kiválogatták belőle és értékesítették az iparilag felhasználható anyagokat. A házi szemét elszállítását a budai oldalon a főváros már 1902-től a saját kezébe vette. 1906-ban megváltották Cséry balparti szemétfuvarozó vállalatát is. Önálló vagyonkezelésű üzemként létrehozták a Fuvartelepet, amely a szemétszállítás mellett a városi intézmények szállítási feladatait is végezte. A fuvartelep a szemetet csak a vasútig szállította, az a lőrinci szemétteleppel együtt továbbra is a vállalkozó kezében maradt. Az ennek üzemeltetésére vonatkozó szerződés 1913 januárjában járt le. Erre az időpontra készülve, a főváros illetékesei intenzíven foglalkoztak a szemétkezelés új lehetőségeivel. Elsősorban a szemét elégetésére gondoltak, áramfejlesztésre történő felhasználás mellett. A közgyűlés 1905-ben állást is foglalt egy budai szemétégető telep létesítése mellett, a határozatot azonban a belügyminisztérium kidolgozatlannak találta, és nem hagyta jóvá. A külföldi nagyvárosokban már sok helyen működő szemétégető művek tanulmányozása arra az eredményre vezetett, hogy a „szemétégetés ezidőszerint még gyerekkorát éli, és csak most van a kifejlődés folyamatában...". „A jelenlegi helyzetben, amidőn az egyes szemétkezelési rendszerek tekintetében egységes szakvélemény még nem alakult ki, nagyon megfontolandó, vájjon helyes és cél333 FK. 1913. május 30. Mell.; Pápa M. 1-23. 187