Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 3. Községesítés - d.) Közélelmezés

olyannyira hiányzó, a nagybani beszerzést és kicsinybeni eladást nagyszámú fióküzlet üzemeltetése révén összekapcsoló kereskedelmet. A közélelmezési ügyosztály 1911 októberében terjesztette elő elképzelését: a főváros „lehetőleg első kézből, tehát a legolcsóbb áron vásároljon és illetve állítson elő olyan fontos élelmicikkeket, amelyek a közönség legszélesebb rétegeiben nap-nap mellett tömegesen fogyasztatnak. És ezeket a fontos élelmicikkeket saját közegei és alkalmazottjai útján, a kezelési és egyéb költségek betudásával számított önköltségi árban maga árusítsa el kicsiben, közvetlenül a fogyasztóközönségnek." Erre elsősorban azért van szükség, mert a városnak saját fogyasztópiacát ellátó valóban tőkeerős nagykereskedelme nincs, az áru olyan tőkeszegény kisegzisztenciák révén kerül a vásárlókhoz, akik csekély mennyiség forgatásával kénytelenek megélhetésüket biztosítani, ami maga is tetemes árfelhajtó szerepet játszik. A községi árusítást a marhaés sertéshúsra, kolbászárukra, burgonyára, rizsre és babra kívánták az első időben kiterjeszteni. A javaslatot Vázsonyi rendkívül élesen megtámadta, mivel szerinte a községi vállakózás elveszti létjogosultságát azon a ponton, amikor a magánvállalkozásnak teremt konkurrenciát anélkül, hogy annak részéről monopóliumról, kartellről lenne szó. A kiskereskedelem esetében „kis polgároknak a tönkretételét, a polgári társadalom utolsó őreinek a lemészárlást jelenti ez, azoknak proletár-sorba való lesüllyedését. Akiket pedig lemészárlunk mint polgárokat, feltámadnak mint proletárok; ezzel a szociáldemokrácia klientéliája növekedik, a polgári társadalom ereje és ellenálló képessége pedig hanyatlik." ' Az ügyben kiküldött bizottság, és nyomán a közgyűlés a tervet eredeti formájában nem hagyta jóvá. A nagykereskedelem területén fennálló hiány pótlására egyetértettek egy, a tömeges élelmiszerfelhozatalt biztosítani képes nagykereskedelmi vállalat létrehozásával részvénytársasági formában, amelyben a főváros a részvénytőke 60%-át tartaná meg. A kiskereskedelmi forgalmazást viszont mindösssze három, a magánkereskedők által kevéssé kultivált árucikkre: a juh- és vadhúsra, valamint a kolbászfélékre korlátozták. Az induláshoz a főváros kölcsönpénzeiből 300.000 korona forgótőkét bocsátottak az üzem rendelkezésére, 200.000 korona beruházással üzembe helyezték a közvágóhídi kolbászgyárat, valamint az árusításhoz bódékat építettek pia330 FK. 1911. október 21. 3007-3010. 331 FK. 1911. október 31. 3103. 332 FK. 1911. november 17. 3324-3329.; BFL. Közgy. jkv. 1947/1911. 185