Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 3. Községesítés - c.) Közlekedés

forgalom hiánya, az átszálló forgalom drágasága és a bonyolult viteldíjrendszer, oly súlyos természetűek, hogy ezekkel szemben a vállalatok versenyéből a nagyközönségre háramló előnyök számba alig jöhetnek" — állapítja meg a közlekedési ügyosztály 1911. májusi előterjesztése." " Miután az energiaszolgáltató vállalatoknál alkalmazott megoldást, a megváltást a vasutak szerződései egyelőre nem tették lehetővé, Bárczy a társaságok részvényeiből való részesedés érdekében folytatott hosszas tárgyalásokat, de elfogadható feltételeket nem sikerült elérnie. Ugyanakkor számolni kellett azzal is, hogy a Közúti maga is szívesen kiiktatná a versenytársat és biztosítaná a maga számára az egységes nagyüzemből adódó előnyöket. Ebben az esetben annyira megerősítené helyzetét a fővárossal szemben, hogy a megváltás idejének elérkezésekor is diktálhatná a feltételeket. Krausz Simon bankár, tőzsdebizományos írja visszaemlékezéseiben: „Mái* régen, mint a Közúti nagy részvényesei, kidolgoztuk azt a tervünket, hogy egyesítjük a vasutakat egységes üzemterv, egységes áramfejlesztő, egységes vezetés mellett."' A vállalatokkal való egyezkedés helyett ezért Bárczy úgy határozott, hogy kerülő úton szerzi meg a Villamos Városi Vasút részvénytöbbségét. Kövessük tovább Krausz Simon elbeszélését: „Egy napon fölkeresett Bárczy István és Vázsonyi Vilmos irodánkban. Elénk színekkel festették a jövőt, ha a város kezébe kerülnének ezek a vállalatok. Hihetetlenül boldog voltam! Nem a haszonért, hiszen óriási pozícióról mondtam le és sokkal-sokkal busásabb haszonról, állandó nagy jövedelemről, ha a Bárczy-Vázsonyi elgondolást magamévá teszem, de a Közúti keretében viszem keresztül az egységesítést és nem a városnak adom át. De megállapodtunk, hogy egyelőre átadom a Városi Villamos Vasutat meghatározott időpontban. Néhány hónapra szükségem volt, hogy abba a klicntelába vigyem át a részvényeket, amelytől felhatalmazást kaphatok, hogy kellő órában, amikor a majoritás együtt van, azt tőlük átvehessem, még ha az akció következtében magasabb árak is állanának elő. így történt, hogy egy olyan klientelában, amelyben a kiewi cukorkirálytól, Brodskytol kezdve párisi barátaimig a legjobb bankárközönség vett részt, a kellő órában összeszedhettem a 68.000 darab részvényt és átadhattam a város313 FK. 1911. május 5. 1237.; vö. mindezekre: Tömegközlekedés II. 314 Pl. Pesti Hírlap 1910 március 18. szerint a Közúti a tárcaállomány kb. felének átengedésére tett ajánlatot, de a főváros által elfogadhatatlannak tartott feltételekkel. 315 Krausz S., 1937. 99. p. (Kiemelés az eredetiben.) 178