Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)
III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 2. Kiadások - b.) Fenntartási és működtetési kiadások
tornafenntartásnál és a közélelmezésnél tapasztalható. Nem meglepő módon, hiszen mindkettő az évtized fejlesztési politikájának súlyponti területe volt (a pesti főgyűjtőcsatorna-hálózat, illetve a vásárcsarnokok kiépítésével). Kétszeresnél nagyobb volt az iskolai és a közigazgatási személyzeti kiadások emelkedése is. Kirívóan alacsony volt ellenben a növekedés a szociális kiadásoknál, a táblázatban feltüntetett ágazatok közül egyedül itt nem érte el a másfélszerest sem. Erre részben magyarázatot ad, hogy a szegény betegek kórházi ápolási költségeinek fedezését 1898-tól átvette az országos betegápolási alap, amit az állami adókhoz függesztett betegápolási pótadóból tápláltak. Az ebből eredő megtakarítás azonban nem hozta magával az ellátási formák kiterjesztését más területeken, aminek következtében a szociális kiadások emelkedése elmaradt a népességszám gyarapodásától is, ami ebben az évtizedben rendkívül magas, mintegy másfélszeres volt. A proletariátus, és kiváltképp a városban stabil egzisztenciát teremteni még nem képes új bevándorlók nagy aránya, a társadalom általános szegénysége ismeretében a szociális gondoskodásra fordított kiadás összegszerűségében is megdöbbentően alacsonynak hat, hiszen 1900-ban még a közigazgatási hivatalok dologi kiadásai is ennél magasabbak voltak. 1900-ban ennek az összegnek alig több mint negyedrészét, 318 000 koronát költöttek segélyezésre, miközben valamivel több mint a felét, 602 000 koronát a szegényházak és árvaházak fenntartására. Különösen szembeötlő az összeg csekély volta, ha figyelembe vesszük, hogy az említett két kiadási tétel költségeit olyan elkülönített alapokból fedezték, amelyek bevételei között jótékony célú adományok, hagyományok, alapítványi kamatok, tehát végső soron magánjótékonykodásból eredő források számottevő szerepet játszottak. 1912-re 1900-hoz képest a legtöbb ágazatban az előző periódushoz hasonló, 1,6-2-szeres kiadásemelkedést tapasztalunk. Egyedül az iskolaügy magasodik ki 2,7-szeres növekedéssel, másfélszeres alatt pedig csak a csatornák fenntartási költségeinek emelkedése maradt. Az 1890-1912 közötti korszak egészét vizsgálva a legnagyobb arányú 6,8, ill. 6,5-szörös növekedés a közélelmezési és az iskolai kiadásoknál regisztrálható. Legcsekélyebb, nem egészen két és félszeres, pedig a szociális kiadások emelkedése volt, annak ellenére, hogy a lakásépítési program keretében épült házak kezelési költségeit is ide soroltuk. A nyomorenyhítés színvonalát meg nem haladó hagyományos szegénygondozástól a Bárczy-korszakban sem történt jelentős elmozdulás a modern szociális ellátórendszer kiépítése felé. 269 162
