Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 2. Kiadások - a.) Beruházások

tok és az ipar igényei. Az alapvető közegészségügyi követelmények szolgálatában állt a vásárcsarnokok létesítése is, a forgalom higiénikus körülmények között és kellő élelmiszerrendészeti ellenőrzés mellett történő lebonyolításának biztosításával. Mint láttuk, a beruházások lendülete 1898-tól megtört, és meredek zuhanás után 1902-1903-ra az erre fordított összeg az egy évtizeddel korábbi szintre süllyedt. A beruházások megoszlását mutató VIII. táblázatban feltüntetett harmadik, 19021907 közötti periódust lényegében az ezen a nívón történő stagnálás jellemzi. A 100 millió koronás kölcsön terhére elindított beruházások befejezést nyertek, de nagyobb szabású új programokat nem indítottak. A külön alapból finanszírozott temetkezés kivételével valamennyi ágazatra fordított beruházási összeg nagymértékben csökkent. Ez egyenesen drasztikus volt azokon a területeken, ahol szinte kizárólag kölcsönök szolgáltak forrásul. Iskolaépítésre csaknem kétharmadával költöttek kevesebbet, mint az előző időszakban, a kórházaknál még nagyobb mértékű a zuhanás. Felére esett vissza a közélelmezési beruházások összege. A vízvezetéki beruházások hasonló nagyságrendű csökkenésében annak is szerepe volt, hogy 1904-ben elkészült a káposztásmegyeri vízmű, és ezt követően csak a hálózat rendszeres kiterjesztését folytatták. Valamivel kevésbé jártak rosszul azok az ágazatok — városrendezés, csatornázás — amelyek fejlesztésre az évi rendes bevételeket is nagyobb mértékben felhasználták. Az útépítési és burkolási kiadások 1901-ben egyik évről a másikra csökkentek hirtelen a felére. Ez volt jóformán az egyetlen nagyobb beruházási tétel, amelyet mindaddig nem a kölcsönpénzek, hanem a rendes bevételek terhére fedeztek. Az 1901. évi költségvetés vitája során a nyílt deficit és az emiatt szükségessé válható pótadóemelés elkerülése érdekében, a pénzügyi bizottság törölte az új burkolásokra szánt előirányzatok nagy részét. Már akkor akadt olyan városatya, aki kimondotta, hogy „valóságos harakiri az, amit teszünk, illetve amit a város testén elkövetünk"/

03 Mivel a pénzügyi helyzet nem javult, az egy évre szánt átmeneti intézkedésből rendszer lett. Ez néhány év után már a város alapfunkcióinak zökkenőmentes lebonyolítását kezdte fenyegetni, hiszen még a forgalmas belterületi útvonalak többsége is gyenge minőségű, évenkénti felújítást igénylő burkolattal 264 FK. 1900. 87. sz. 1517. skk. 265 FK. 1900. 87. sz. 1536. Hevesi Ödön 156