Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 2. Kiadások - a.) Beruházások

ben 18,8 millió korona felesleget adtak, ami a rendes bevételek mintegy 26%-át jelentette, és közel 3,5 millió koronával volt több, mint a községi alapra nehezedő összes adósságszolgálati teher ugyanezen évben. Összehasonlításul: 1900-ban ugyanezen létesítmények (már amelyek közülük ekkor is léteztek) 6,85 millió korona felesleget adtak, ami az akkori tőketörlesztési és kamatterhet csak alig 800 ezer koronával haladta meg.

2 ' A községesítési politika tehát beváltotta ígéretét: a tömeges kölcsönfelvételek ellenére a háztartás pozíciója nem romlott, hanem éppen hogy javult, mivel a kölcsönökből eszközölt jövedelmező befektetések fedezték a pénzügyileg meddő, de a modern szolgáltató városigazgatás lényeges kellékeit képező létesítményekbe fektetett tőke törlesztését. Lehetővé téve roppant költséges és hosszú távra szóló városfejlesztési akcióknak a lakosság újabb megterhelése nélküli végrehajtását. 2. Kiadások a.)Beruházások Mint arról már szó volt, a tárgyalt korszakban a főváros beruházásainak közel 80%-a kölcsönből valósult meg. A beruházások volumenének változását ily módon a hitelhez jutás lehetősége és a városvezetés kölcsönügyi politikája döntően befolyásolta. Mindez persze nagymértékben az általános gazdasági konjunktúra hullámzásának függvénye volt, ami a pénzpiac helyzetét éppúgy meghatározta, mint a rendes bevételek alakulásának trendjét, és ezen keresztül a háztartás teherbíró képességét. (Id. II. ábra). 1890 körül, a felfelé ívelő konjunktúra sodrásában a főváros is éppen kilábalt az előző éveket jellemző beruházási apályból. Ez egybeesett az első nagyszabású beruházókölcsön felvételével. 261 Basch, 1913. 576-577. 146