Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

II. Intézményrendszer és döntési mechanizmus - 1. A főváros autonómiája

//. Intézményrendszer és döntési mechanizmus 1. A főváros autonómiája A reaktív-szabályozó típusú városigazgatást felváltó, pontosabban arra ráépülő aktív-beavatkozó városigazgatás kialakulása egyik fontos tényezője volt a városi identitás fokozatos átalakulásának. A városi önkormányzatnak az előjogokkal rendelkező tulajdonos polgárság zárt érdekszövetségeként való felfogását fokozatosan felváltotta a teljes városi lakosság képviseleti és beleszólási igényének elismerése. Ahogyan a városigazgatás a funkcióbővülés révén egyre közvetlenebbül és sokoldalúbban alakította minden városban élő ember életviszonyait, környezetét, úgy váltak a sajátosan városi problémák egyre inkább alkalmassá arra, hogy mind szélesebb rétegeket ösztönözzenek az e problémák köré szerveződő közéleti aktivitásra. A városigazgatás által nyújtott, vagy legalábbis szabályozott szolgáltatások a piac diszfunkcióinak ellensúlyozásával igyekeztek feloldani a polgárság alatti rétegek kirekesztettségét az urbanizáció előnyös oldalaiból. Ezzel nem elhanyagolható mértékben járultak hozzá a piacgazdálkodásra és magántulajdonra épülő rend stabilizálásához. Ugyanezen tömegek viszont egyre inkább intézményes beleszólást is igényeltek a városi környezet alakítását meghatározó döntésekbe. A városigazgatás fokozott társadalompolitikai szerepvállalása és a várospolitika társadalmi bázisának intézményes kiszélesítése között korántsem volt feltétlen és egyértelmű kapcsolat. A nagyváros mint települési és együttélési forma komplexitása, az itteni életviszonyokat befolyásoló tényezők hatásmechanizmusainak rendkívüli bonyolultsága közvetlen politikai nyomás nélkül is rákényszerítette a városi eliteket arra, hogy megtegyék az első lépéseket a magántulajdon feletti szabad rendelkezés bizonyos korlátozása, a közhatalom működési körének kiterjesztése felé. Ez elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a város a maga alapfunkcióit, elsősorban éppen az elit érdekében, el tudja látni. A folyamat motorja a városigazgatás szakszerűsödése, az élethivatásszerűen ezzel foglalkozó differenciált városi bürokrácia kiterebélyesedése volt. 11 Stadt un Bürgertum, 1990.; Sutclií'J'e, 1995.; Reulecke, 1989. 13