Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - a.) Adóbevételek

szerint 5-25% közötti progresszív kulccsal adóztatta volna. A bizottság többsége a értéknövekedési adó bevezetését leszavazta. Az üres telkek megadóztatása kérdésében a tanácsot részletes előterjesztés kimunkálására szólították fel. Bárczy, nyilvánvalóan a hangulat ismeretében, nem jelent meg a pénzügyi bizottságban a javaslat megvédelmezésére, érzékeltetve, hogy Vázsonyival ellentétben nem tekinti az ügyet „kabinetkérdésnek". Ezek után nem meglepő, hogy az üres telkekkel kapcsolatos előterjesztést sem szorgalmazta, így az soha nem is került tárgyalásra. Miután a fővárosnak állami támogatást juttató törvény 1907 folyamán nem született meg, az 1908. évi költségvetési előirányzat már eleve 2,7 millió korona hiányt tartalmazott, amit az alkalmazottak drágasági pótlékának rendszeresítése 4,4 millió koronára növelt. A tanács előterjesztése megállapította, hogy az addigi adójavaslatok „a keresztülvihetetlenség vagy a ki nem elégítő eredmény hibájában szenvednek", ezért a háztartás egyensúlyba hozásának egyetlen kínálkozó módja a meglévő adók emelése. A községi adópótlékot 25-ről 30%-ra, a házbérkrajcárt pedig 5%-ra javasolták emelni. " A házbérkrajcár emelését a tiltakozás hatására hamarosan elejtették, így a pénzügyi bizottság elé már az egyenes adók után kivetett pótadó emelése került. A költségvetés hiányának fedezésére 33%-os kulcs látszott szükségesnek. Ez azonban tökéletesen ellentétes volt Vázsonyiéknak a közterhek igazságosabb elosztására vonatkozó, az egyesült községi párt által is vallott programjával. Vázsonyi, hogy ebből az elvből valamit mégis megmentsen, azt követelte, hogy a 100 koronánál kevesebb állami egyenes adót fizetőket -— az adózók mintegy háromnegyedét -— mentesítsék az emelés alól, és ennek ellensúlyozására a nagyobb adózók számára az emelés az államadónak ne 8, hanem 10%-a legyen. Ez elsősorban a Vázsonyiék sajátos bázisát adó kisiparosok, kiskereskedők, kistisztviselők, szellemi szabadfoglalkozásúak számára jelentett volna némi érzékelhető könynyebbséget, a magas jövedelműek jelentéktelen többletterhe árán. Kiderült, hogy a közgyűlés többsége számára a progresszív adózás is legfeljebb papíron elfogadható. A Vázsonyi-féle javaslat a pénzügyi bizottságon még nagy nehezen túljutott, de már csak a mentesítés határának 80 koronára történt leszállításával. A Saskör részéről Preyer Hugó mindennemű mentesítést elutasított: „ezt csinálják a szocialisták, akik utódaink lesznek, eleget fogunk akkor izzadni, de hogy ezt a jövőt magam készítsem elő, hogy egy ilyen javaslatot elfogadjak, arra hajlandó nem 202 Budapest Székesfőváros költségvetése 1908. évre. A tanács jelentése a költségvetési előirányzat tervezetéhez. 36. skk 116