Sipos András: Várospolitika és városigazgatás Budapesten 1890-1914 - Várostörténeti tanulmányok 3. (Budapest, 1996)

III. Városgazdálkodás és községesítési politika - 1. Bevételek - a.) Adóbevételek

Ezt a megoldást határozottan elutasította, ehelyett „más alap" keresését sürgette, ami „a progresszivitást és a létminimum érintetlenül hagyását igenis megtűri". A közgyűlés végül elvileg állást foglalt önálló szegényügyi adó bevezetése mellett, de a határozat csak a létminimum mentesítését tartalmazta, a progresszió kérdésében viszont nem foglalt állást.

1 A tanácsot a tervezet egy hónapon belüli előterjesztésére utasították, ennek kidolgozásával azonban, úgy tűnik, komolyan máinem is foglalkoztak.

19 Ugyanezen alkalommal Vázsonyi sürgette a községi örökösödési adóra vonatkozó előterjesztést is, aminek elkészítésére, mint említettük, négy évvel korábban utasította a közgyűlés a tanácsot. Ismét hasonló értelmű határozat született, és ennek nyomán az illetékesek most már munkához is láttak. A pénzügyi ügyosztály előterjesztése 1903 októberére készült el. Kifejti, hogy az örökösödési adó mind pénzügyi, mind szociális szempontból igen kedvező adónem. Rendszeresítésére még sincs lehetőség, mivel az állam is szed örökösödési illetéket, ami lényegét tekintve örökösödési adó, márpedig a főváros csak az állam által igénybe nem vett adókat vezethet be. Az örökösödési adó helyett viszont ajánlotta a telekátírási díjból kifejlesztendő községi vagyonátruházási illetékpótlék létesítését. A telekkönyvi átruházások utáni, az ingatlan értékének 1 %-át kitevő díjat a főváros adott formájában 1852 óta szedte. A városvezetés álláspontja szerint önálló városi adónak, a kormány szerint viszont a megfelelő állami illeték pótlékának minősült. A pénzügyi ügyosztály javaslatának lényege az volt, hogy ez utóbbi álláspont elfogadásával, az új községi illetékpótlékot terjesszék ki a telekkönyvi átírásokon túlmenően minden ingó és ingatlanvagyon-átruházásra, ami után az állam vagyonátruházási illetéket szed. Ezt a közgyűlés is elfogadta, kiegészítve a demokrata párti Baracs Marcellnek a kis hagyatékok illetékmentességére és az örökösödési illeték progresszív alapon történő kivetésére vonatkozó indítványaival. Az elvi jóváhagyás 190 FK. 1902. december 21.; december 26. 191 Budapest Székesfőváros költségvetése 1907. évre. A tanács pénzügyi és gazdasági ügyosztályának jelentése a progresszió kimondásának hiányára hivatkozva nem tartja alkalmasnak a közgyűlési határozatot a cél elérésére, holott azt Vázsonyi követelésére kifejezetten azzal az értelmezéssel szavazták meg, hogy ebben a kérdésben nem kötik meg előre a tervezet kidolgozóinak kezét. 192 FK 1903. 83. sz. Mell. 112