Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek küzdelme országgyűlési jogállásuk megváltoztatásáért

Az 1834. június 2-i országos ülésen Haske Sándor emelt szót amiatt, hogy a kerületi üléseken a városok hozzájárulása nélkül születnek a döntések, s ezeket a döntéseket a többség az országos üléseken általában „maradjon" felkiáltással és rendszerint minden változtatás nélkül elfogadja.

136 Az 1836. január 7-i kerületi ülésen Kricske József jelentette be tiltakozását a városok csupán „curiatus voxra való" felszólításának szokása ellen,

13 az 1836. február 17-i országos ülésen pedig Havas József jelentette be, hogy miután „jelenleg Pest városának, valamint a többi városoknak is a kerületi üléseken azon állás és befolyás, mely nékiek az igazság és a törvény következésében járul, a harmadik rend képviselői által önkényileg megtagadtatik", „mind ő, mind követtársai olyan gyülekezetben, ahol befolyással és szavazattal nem élhet, inkább meg sem jelen".

138 A városi követeknek a tiltakozásai és határozatai három és fél éves küzdelem eredménytelenségének beismerése volt. Nagyobb eredményekkel az országos ülések vonatkozásában sem dicsekedhettek. A budai követek 1833. december 13-án kelt jelentésükben, melyben az úrbéri munkálat tárgyalásának megkezdéséről tájékoztatták küldőiket, hangsúlyozták — bár, mint látni fogjuk, ismét csak taktikai meggondolásból —, hogy az „urbárialis tárgy alig érdekelvén a 4-ik statust, mi e tárgyban egyedül szavazásunknak feltartására voxainkat és véleményeinket, mint hazánk statusa és törvényhozó hatalmának része jelentjük ki",

139 ám azt, hogy szavazataikat az országos üléseken is ne votum curiatimként vegyék figyelembe, elérni nem tudták, s így tiltakozásuk bejelentésére az országos üléseken is minduntalan sor került. Az úrbéri javaslat tárgyalásai során az 1833. július 29-i, augusztus 21-i és augusztus 26-i országos üléseken emelték fel tiltakozó szavukat a negyedik rend deputátusai. Július 29-én és augusztus 21-én az adott alkalmat felszólalásaikra, hogy a megyei követekegy része megpróbálta kikényszeríteni, hogy a személynök az alsótábla végzését ne a relatív, hanem az abszolút többség figyelembevételével mondja ki. Július 29-én Vághy azt jegyezte meg ezzel kapcsolatban, hogy ellentétben a megyei követek véleményével, 26 megye szavazata csupán ezen törvényhatóságokat, de nem az alsótábla egészét véve figyelembejelenti az abszolút többséget. Augusztus 21-én a szavazatok számlálása, illetve számítása közötti különbségtétel ellen jelentettek be óvást a városi követek, s ezzel lényegében a rendi országgyűlésen szokásos döntéshozatali mód fenntartása mellett foglaltak állást.

142 Augusztus 26-án az adott alkalmat a vitára, hogy a városi követek felszólalásai egymásnak ellentmondó véleményeket tartalmaztak, mire az elnöklő személynök 50