Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek 1836. eleji akciója

sok viszonylag előnyös középkori helyzetének vázolása után részletesen szólt a II. Ulászló idején bevezetett városellenes intézkedésekről, majd az 1608. évi koronázás utáni I. tc-nek azon rendelkezéséről, amely a királyi városok gyengítése céljából a velük szoros összeköttetésben lévő mezővárosokat megfosztotta az országgyűlésen való részvétel jogától. Beszélt a nemesség meg-megújuló törekvéséről, hogy a szabad királyi városok önállóságát megszüntesse, s a városokat a megyék joghatósága alá rendelje, majd a folyamatban lévő országgyűlés azon eseményeit tekintette át, amelyek a harmadik rend deputátusainak a városok „alkotmányának" megsemmisítését célzó igyekezetét bizonyították. A városoknak ezekkel a törekvésekkel szemben, illetve törvényes jogaik visszaszerzése érdekében a legteljesebb egyetértésben kell fellépniük. El kell azonban ismerniök a városok igazgatási rendszerével szembeni kritika jogosságát, s ezen a polgárjoggal rendelkező városlakóknak a városi ügyek intézésébe való bevonásával haladék nélkül változtatni kell. Ha valamiben, abban feltétlenül igazuk van a megyei követeknek, hogy a városokban egyes családok oligarchikus uralma, a magisztrátus és a választó polgárság despotizmusa érvényesül. Az a vád sem alaptalan, hogy az országgyűlési követek kiválasztásánál nem az alkalmasságot veszik figyelembe, hanem ezen a téren is a rokoni és baráti kapcsolatok a döntőek. Ezeket az anomáliákat feltétlenül meg kell szüntetni, ha a negyedik rend életképességét bizonyítani, s befolyását az országos ügyek intézésében visszaszerezni kívánják. A vitában a megjelentek nagy része a kerületi ülések elhagyására szavazott. Ugyanakkor szükségesnek mondották a napirenden lévő országgyűlési tárgyak felőli folyamatos tájékozódást, s az országos ülésekre való felkészülés céljából akár naponként is különtanácskozások tartását, másrészt kijelentették, ha küldőiktől arra kapnak utasítást, hogy a kerületi üléseken vegyenek részt, akkor „minden ... tétovázás nélkül" ehhez fogják magukat tartani. A továbbiakban az a kérdés is szóba került, csakúgy, mint az előző évi felségelőterjesztéssel kapcsolatos megbeszéléseken, hogy a többségi határozat kötelező-e valamennyi városi követ számára. Abban állapodtak meg, hogy ha a negyedik rend egészét érintő problémákról van szó, a többségi határozatot mindenkinek követnie kell, ám ez az egyes városok különérdekeit érintő ügyekre nem terjeszthető ki. Végül abban is megegyeztek, hogy a tanácskozásról utólag jegyzőkönyvet készítenek, s ezt valamennyi szabad királyi városnak megküldik „tudomány és hivatalos használat végett". 194