Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek kísérletei az udvar támogatásának elnyerésére
ülésen került ismét szóba, miután az uralkodó sem az időbeli korlátozást, sem a szokásos óvásokon túlmenő feltételeket nem volt hajlandó elfogadni. A városi követek a kerületi ülések vitáiban megint csak nem vettek részt, az országos ülésen azonban ismét nagy számban nyilvánították ki véleményüket. Az adó megajánlásának feltételeiben, valamint a határnap kitűzésében a többség nem engedett az uralkodó kívánságainak, a városi követek azonban ez alkalommal is teljesen egyhangúlag álltak ki a kormány kívánságai mellett. A városiak közül elsőként felszólaló Bakos József a rendeknek azt a határozatát, hogy az adót csupán korlátozott időre szavazzák meg, illetve az ehhez fűzött kiegészítést, mely szerint ha az uralkodó 1839. október 3 l-ig bármilyen okból megtagadná az országgyűlés összehívását, az adófizetést azonnal be kell szüntetni, az alkotmányt „megrázó elvek"nek minősítette, melyekkel kapcsolatban, mondotta, „meg nem egyezését kijelenteni köteleztetik". Lényegében ugyanezeket a gondolatokat ismételte meg Gallé Menyhért, Körber János, Kricske József, Haske Sándor, Gaál József és Nagy Benedek is. Többen hangoztatták, hogy az uralkodó adott szava önmagában elegendő biztosíték a diéta három évenkénti összehívására, ezért ,,az ily szokatlan, törvénytelen, sőt veszedelmes és csak a bizodalmatlanságból eredő" óvások és kikötések nem csak szükségtelenek, de a lehető legnagyobb mértékben veszedelmesek is. 5 " 187
