Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek kísérletei az udvar támogatásának elnyerésére
megyék Horvátország integráns részét képezik, " az 1835. november 24-i országos ülésen pedig ugyancsak Haske Sándor a fenti álláspont következményeképpen azt fejtegette, hogy ezeket a megyéket továbbra is összefoglalóan Alsó-Tótország elnevezéssel kell megjelölni. Ferdinánd király címhasználata Az alsó-szlavóniai megyék kérdésében nem volt ellentét a városi követek között, Ferdinánd király címhasználatát illetően azonban már ismét adódtak eltérések a városiak felfogásában. Ferdinánd címhasználatának kérdését az 1835. április 13-i kerületi ülésen küldői utasítására Beöthy Ödön hozta szóba, követelte, hogy az uralkodó „mint magyar király V. Ferdinánd címmel éljen", s követelését úgy indokolta, hogy azt nem csupán „históriai tekintetek javasolják, hanem a nemzeti függetlenség is parancsolja". 47 Az üggyel kapcsolatos, hosszan elhúzódó vitában a városi követek két ízben, az 1835. május 3-i és július 15-i országos üléseken szólaltak fel. Május 30-án Haske és Dienes a személynöknek azt a kompromisszumos javaslatát támogatta, mely szerint az uralkodó címéből a szám elmaradna, s mint királynak, csupán a nevét említenék. Nagy Benedek és Kricske József a nyílt állásfoglalást ugyan megkerülték, ám túlhangsúlyozott nyilatkozatokban fejezték ki bizalmukat az uralkodó iránt. Haske Sándor a vonatkozó kerületi határozat elutasítását azzal indokolta, hogy azt a városi követeknek a szavazásból való kizárása miatt ,,a törvényesen egyesült Karok és Rendek végzésének tellyességgel el nem ismerheti", s ezért döntött úgy, hogy a perszonális indítványát fogadja el. A július 15-i országos ülésen a városi deputátusok közül Haske Sándor, Pinke István és Kricske József kért szót. A kassai és az esztergomi követ ez alkalommal is a személynök által javasolt megoldás mellett nyilatkozott, Kricske viszont korábbi álláspontját feladva most „az 5-dik Ferdinánd nevezet" használatát támogatta. A Nemzeti Múzeum létesítésének támogatása Még inkább megoszlott a negyedik rend képviselőinek véleménye a nemzeti múzeum támogatásával kapcsolatban. Ez a kérdés először a sérelmek és kívánatok között került szóba. Néhány megye, köztük Szabolcs, Arad és Szatmár ugyanis szükségesnek ítélte ezen intézményt „fundusának" „gyarapítására ... egy Millió ezüst forinttal ... a Nemzet által megajándékoztatni". A sérelmek és kívánatok 180
