Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

umei bíróságokról szóló javaslatot is szerették volna ejteni, ám a rendek ebben a kérdésben nem hajlottak az engedékenységre. Legfőbb érvük az volt, hogy tarthatatlan az az állapot, mely szerint Fiume Magyarország integráns része, de nem a magyar törvények, „hanem különös divat, s régi maradványok szerint kormányoztatik". Ezt a felemás állapotot a rendek meg akarták szüntetni, a főrendek pedig egynémely engedmény kicsikarása árán végül is beleegyeztek a vonatkozó törvényjavaslatnak az excerpták közé történő felvételébe. A javaslat törvényerőre emelését az uralkodó sem ellenezte, és így az az 1836. évi XIX. tc-ben életbe lépett. A szentesített törvény a nemesek feletti ítélkezés kérdésében a rendek álláspontjának megfelelően intézkedett, a főrendek kívánságára viszont erőteljesen hangsúlyozta ezen intézkedéseknek a kivételes voltát. Buccari törvényszékei Buccari törvényszékeinek a nemesek ügyeiben való hatáskörét illetően a rendek és főrendek között nem volt nézeteltérés. A főrendek ebben az esetben nem emeltek kifogást az ellen, hogy a nemesek felett a kapitányi szék, tehát nem nemesi fórum ítélkezzék. A főrendek álláspontjukat nem okolták meg. Az mindenesetre tény, hogy a Buccari város bíróságairól készült törvényjavaslat végül is nem került az excerpták közé, mivel ez a város és kerülete Horvátországhoz tartozott, ennélfogva az a bizonytalanság, amely Fiume változó közjogi állásából következett, itt nem állott fenn. A Fiume és kerülete bíróságairól szóló törvénycikket Horváth Mihály némileg leegyszerűsítve, de a lényegre tapintva „hitel törvény ként" emlegeti, amely a vásári bíróságokról, valamint a szóbeli perek bíróságairól rendelkező törvényekkel együtt a gazdasági élet fellendítését volt hivatott elősegíteni. Azt természetesen Horváth Mihály is világosan látta, hogy mindhárom törvénycikk „csak némi póttörvény" volt, amelyet „a mostoha körülmények miatt" az átfogó rendezés helyett kényszerült az országgyűlés megalkotni.

199 A Horváth Mihály által említett másik két „hi tel törvény" közül a szóbeli perek bíróságairól szóló javaslat kapcsán a rendek nemcsak a főrendekkel, de az udvarral is hosszas alkudozásokra kényszerültek, hogy azután az eredeti elképzelésekhez képest felemás és csonka megoldás legyen a végeredmény. A vásári bíróságokkal kapcsolatosan viszont sem a főrendek, sem a kormányzat nem támasztott nehézségeket, és ez a tény már csak azért is figyelemreméltó, mert a vásári bíróságok létrehozása mindenképpen hatékonyan és köz93