Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

határoztak, hogy a honoratior-kérdés végleges megoldására majd az adóbiztosi, valamint közjogi munkálatok tárgyalásakor kerüljön sor. A §-onkénti tárgyalás lezárulván, a többség a városi bírósági javaslat egészére vonatkozóan hozott határozatot, és azt az 1. §-t érintő említett csekély módosítással most is változtatás nélkül fogadta el. A városi követek óvása az elfogadott javaslattal szemben Ezek után Vághy Ferenc kért szót, s a,, negyedik rend" nevében és megbízásából a javaslattal szemben ünnepélyes formában óvástjelentett be. Eljárását Vághy azzal indokolta, hogy a tervezet törvényerőre emelkedése esetén a városok hatósága teljes mértékben megszűnne, s éppen ezért meggyőződése, hogy azt a hannadik rend „nem annyira az igazság kiszolgáltatásának fő céljából, de más mellékes, többnyire politikai, ide sem nem tartozó, sem nem alkalmazható tekintetekből" erőszakolta ki. Sopron város követe a továbbiakban azon aggodalmának is kifejezést adott, hogy egy ilyen törvény alapján a városok területén a közrend fenntartása egyszerűen lehetetlen lenne, s végül kijelentette: meggyőződése, hogy a tervezetben foglalt rendelkezések sem az igazságosság elvének, sem a fennálló törvényeknek nem felelnek meg. Ezen okok miatt a városok „mennyire a régibb, ezen szerkesztetés által el nem töröltetett törvények még most is fenn állanak..., azoknak oltalmuk által, az ezekből folyó hatóságokat fenn tartandják, jelesen a honoratiorokra, a polgári jussokra és haszonvételekre, a birtokos nemesek által városban tett adósságokra, a birtoktalan nemeseknek pedig minden vagyonbeli pereire, utoljára a nemtelen tisztekre nézve". A városok deputátusai Buda város második követének, Koleda Andrásnak a kivételével a Vághy által előterjesztett óváshoz csatlakoztak. A negyedik rend képviselőinek ezen akciója kiváltotta a személynök és a megyei követek nemtetszését, ám míg Somssich Pongrác megelégedett azzal, hogy a városiakat türelemre és békességre intse, a harmadik rend képviselői az 1723. évi VII. (az országgyűlések tartásáról és rendjük biztosításáról szóló) te. által előírt legsúlyosabb büntetés alkalmazását követelték Sopron város főbírájával szemben. A felszólaló nemesi követek elsősorban azt sérelmezték, hogy őket a városi bíróságra vonatkozó törvényjavaslat megalkotásánál, illetve elfogadásánál nem egyéb, mint „mellékes ... politikai" meggondolások vezették volna. A perszonális viszont semmi okot sem látott arra, hogy a soproni követet a mondott büntetéssel sújtsák, Császár Sándor pedig 77