Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

foglalni, s elvetették azt a Dókus László által ajánlott módosítást is, amely az országos bizottság javaslatát a városi tervezethez közelítette volna. A nemesek nem nemes szolgáinak ügyei a városi bíróságok elé kerüljenek-e? A rendek eljárása a városi követeket ez alkalommal újabb óvás bejelentésére késztette, ám tiltakozásuk most is hiábavaló volt: A többség a kerületi javaslat 6. §-át vette tárgyalásba, s azt rövid vita után el is fogadta. Eztán a kerületi javaslat 7. §-ának megvitatásához fogtak. Ekkor elsőként megint a personalis kért szót, s a városok területén a „közbátorság és csendesség" biztosításának fontosságára hivatkozva arra szólította fel a rendeket, hogy a felolvasott szakasszal ellentétben a nemesek nem nemes szolgái által elkövetett bűncselekmények esetében a városi ítélőszékek illetékességét mondják ki. Javaslatát a megyei követek egy része most is támogatta. Ezúttal Gyertyánffy Dávid, Dobóczky Ignác, Palóczy László, Balogh János, Császár Sándor, Beniczky Lajos, Beöthy Ödön, Nóvák Antal, Dókus László, Niczky József és Markovits András, valamint Herman Buzan, Horvátország másodikkövete foglalt állást a kerületi javaslattal szemben. A felsorolt nemesi deputátusoknak azonban csak egy része volt hajlandó minden megszorítás nélkül hozzájárulni a fenti rendelkezés törvénybefoglalásához. így Palóczy László annak kimondását is szorgalmazta, hogy a nemesek tisztjei városi bíróság elé soha sem állíthatók. Beöthy Ödön amellett kardoskodott, hogy a nemesek cselédeinek a városi hatóság által történt letartóztatásáról az illető nemesnek azonnal tájékoztatást kell kapnia. Markovits András azért emelt szót, hogy „az ebbéli jusnak gyakorlása, az okoknak egyformasága tekintetéből a szabad mezővárosokra ki ne terjesztessék". Ezekkel a megszorításokkal szemben Beniczky Lajos azt hangoztatta, hogy ő „oly Megyének adá elő akaratát e tárgyban, melynek kebelében 5 szabad királyi város létez, a melyekben közel négyötöd része az egész nemességnek él, és lakik, és mégis, mind a talp, mind a most pótló utasításban azt, hogy szolgái a városi bíróság alá tartozzanak, sem sértőnek, sem ártalmasnak nem tartják, s így tettleges bizonysága ez annak, hogy azt törvényesen kimondani természetes és szükséges". Dókus László ugyancsak kénytelen volt, miután pótutasításában küldőitől erre instrukciót kapott, azt, hogy „minden városi birtokokra s azokkal járuló és egybekötött viszonyokra nézve, a birtokos és birtoktalan nemeseket minden különbség nélkül szolgáikkal egyetemben a városi bíróság alá tartozandóknak olyformán ... kijelenteni, hogy az elégtételnek fogyatkozása esetében, 75