Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Bevezetés

A kérdés természetszerűen adódik: miképpen látta saját helyzetét és lehetőségeit a polgárság. Ez a kérdés annál is inkább figyelemre méltó, mert a városi követek a tárgyalt országgyűlésen, jóllehet a városonkénti szavazati jog elismeréséért mindvégig szívósan harcoltak, mindinkább elfogadták az igazgatási reform, valamint a Kamarától való függés megszüntetésének lehetőségét. Ezt azonban oly módon tették, hogy egyúttal biztosítékot kaphassanak a nemesség városi polgársággal szemben is érvényesülő hatalmi aspirációinak ellenében. Ez a folyamat együtt járt a „negyedik rend" és az udvar kapcsolatának jelentős mértékű módosulásával, s természetesen nem volt mentes ellentmondásoktól és visszaesésektől sem, ám egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a „negyedik rend" csak a „harmadik rend" liberális politikai személyiségeivel együttműködve képes problémái megoldására. Eme felismeréseknek velejárója volt a nagyrészt idegen eredetű polgárság asszimilációs készsége is. Nem hagyható figyelmen kívül az a tényező sem, hogy a polgárság követei az országgyűlés kezdetétől a jobbágyság helyzetének javítása mellett foglaltak állást, és ezt minden rendelkezésre álló eszközzel igyekeztek elősegíteni. Bibó István írja, némileg eltúlozva a pozitív jelenségeket: „A magyar társadalmi rétegek egymás közti erőviszonyai 1514 óta mozdulatlanul állottak, vagy ha mozdultak, visszafelé, a szabadság összezsugorodása, a nyomorúság elmélyülése irányában mozdultak. Ezenközben azonban az egész idő alatt szüntelenül élnek s a többé-kevésbé reménytelen feladatnak újból nekifutnak a szabadabb fejlődés felé igyekvő erők, a köznemességet a főnemességgel szembefordító érdekek, a polgárságnak és kézművességnek a nagyobb szabadság irányában ható erőfeszítései, a parasztság forrongó szabadságvágya, s az értelmiségből meglevő társadalmi hatalmasságokkal szembefordulni tudó vagy próbáló résznek szellemi és társadalmi erőfeszítései." Majd a reformkorról szólván hangsúlyozza: „A polgárságból ésjobbágyfiakból egy minden eddiginél nagyobb méretű és függetlenebb értelmiségi kultúra körvonalai alakulnak ki, és egy pillanatig úgy látszik, hogy sikerül a köznemesség egy részének, a polgárságnak és egy modern, szabadelvű értelmiségnek az együttműködést és szolidaritást létrehozni az idegen királlyal és nagybirtokos főnemességgel szemben. Közelről nézve persze ez a kísérlet is rengeteg felemásságot és zavart mutat, mindenesetre azonban benne vannak távolabbi lehetőségként egy teljesebb, európai értelmű továbbfejlődésnek csírái." (Bibó István: Magyar társadalomfejlődés és az 1945. évi változás értelme. In: Bibó István: Válogatott tanulmányok I-m. kötet. Bp. 1986. II. 500. sk.) 6