Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdés az országgyűlésre készülő megyék előtt. Adalékok a nemesség és a polgárság viszonyához

nyesült az elkövetkező időszakban. Jó néhány vonatkozásban persze a liberális nemesség városokkal kapcsolatos megnyilatkozásai egyáltalán nem voltak ellentmondásmentesek. Ezek az ellentmondások részben a magyar nemesi liberalizmus ellentmondásos voltából következtek, részben, különösen kezdetben a liberális és konzervatív nézetek meglehetősen szervetlen keveredéséből. S ha ez utóbbi vonatkozásban be is következett némi „tisztulás", az alapvető ellentmondások máig eltüntethetetlenek. Természetesen még bonyolultabb a helyzet akkor, ha a nemesség egészének viszonyát nézzük a városokhoz, illetve a polgári rendhez. Nemesség és polgárság kapcsolatának legalább vázlatos áttekintése a továbbiak megértése szempontjából is elengedhetetlen, hiszen mindezek a problémák a vizsgált országgyűlés tárgyalásain is minduntalan előtérbe kerültek. Ennek a jellegére egyébként már azok a töredékes adatok is rávilágítanak, amelyek a városok országgyűlési jogállását érintő kérdések eddigi ismertetése során felmerültek. A problémát tárgyaló tanulmányok— mint például Mályusz Elemér, Makkai László és Szűcs Jenő munkái — igen határozottan hívják fel a figyelmet arra, hogy Közép-Európában s ekképp Magyarországon a polgárság mennyire nem volt társadalmi és politikai tényező. Az említett szerzők, meglehet, ebben a kérdésben némileg eltúlozzák a tényeket, ám más, a polgárság helyzetét és szerepét kevésbé tragikusan láttató feldolgozások is határozottan utalnak arra, hogy a nemességnek a XVII. századtól tömegessé váló városba költözése egyrészt szinte az első pillanattól kezdve feszültségeket idézett elő a nemesi és a nem nemesi rétegek között, másrészt a városok irányításának a nemesség kezébe kerülésével, illetve a városi vezetés elnemesedésével a valódi polgári érdekek képviselete nagy mértékben háttérbe szorult.

1 " Ez a helyzet a nemesi árutermelés térhódításával a polgárságra nézve fokozatosan rosszabbodott. A városokban élő nemesek egyre nagyobb sikerrel tudták magukat mind a városi törvénykezési szervek joghatósága, mind a városi közterhek viselése alól kivonni, ráadásul — nemesi előjogaikra hivatkozva — a legkülönfélébb előnyökre tettek szert a többi városlakóval szemben. A megyéknek az a szintén a XVII. század folyamán megszerzett előjoga, miszerint a területükön lévő szabad királyi városokban ők szabhatják meg az árakat és a béreket, a polgárságot a legvitálisabb érdekeiben sértette. Ez a folyamat a negyedik rend minden erőfeszítése ellenére feltartóztathatatlanul halad előre és eredményeképpen a városi joghatóság immár nemcsak a városokban lakó nemesek személyére, de városi javaikra és szolgáikra sem terjed ki többé. Mindez persze újabb és újabb küzdelmeket eredményezett nemcsak a polgárság között, már csak emiatt sem következett be az a jó néhány 42