Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városok rendezésével kapcsolatos tervezetek
7-én hangot adott a városok rendezésére, illetve országgyűlési jogállására vonatkozó bizottsági elvekkel szembeni nemtetszésének, majd az 1832. november 19-én elfogadott városi követutasítás (ennek kidolgozásában minden kétséget kizáróan Komlóssy is részt vett) valamennyi lényeges pontjában megismétli a két városi különvéleményben foglalt tiltakozásokat. A városi vezetőréteg ilyetén magatartása ha nem is menthető, érthető, mint ahogy saját hatalmi érdekei szempontjából a kormányzat viszonyulása a bizottsági munkálatok városi javaslataihoz ugyancsak egyértelműen megmagyarázható. A kormánynak semmiképpen sem állt érdekében a városok belső viszonyainak demokratizálása, s érthető az is, hogy elzárkózott az országgyűlés rendezésének azon módozatától is, amely a diétákon a megyék feltétlen túlsúlyát volt hivatott biztosítani. ~ A fentiek alapján érthető, hogy a nádor mint az udvar legfőbb magyarországi exponense több ízben is határozott nyilatkozatokat tett a városok jogainak és kiváltságainak megvédelmezése mellett. A többi reformjavaslattal együtt a városokkal kapcsolatos tervezetek is az ország politizáló közvéleménye elé kerültek, mivel a kormányzat a megyék sürgetésére hozzájárult az operátumok kinyomtatásához. Eme majdhogynem szokatlan engedékenységben nyilván az is közrejátszott, hogy a munkálatok „alapjában véve konzervatív tendenciájával" az udvar lényegében egyetértett. Arra viszont, hogy ezek a tervezetek végül is fermentáló erővel hatnak majd a reformgondolat továbbfejlődésére és kikristályosodására, a hatalom urai nyilvánvalóan egyáltalán nem számítottak. 85 37
