Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

áttekintése azonban ez esetben is indokoltnak látszik. Az előleges sérelmek orvoslását a rendeknek nem sikerült elérniök (erről 1.: Iratok VII. 698. skk.; vö.: KLÖM V. 675.) A sérelmek és kívánatok I. osztályából viszont a nyelvkérdést 1836. március elején kiemelték, s olyan értelmű határozatot hoztak, hogy ,,a Magyar Nyelv ügye egy különös Felírásban terjesztessék fel" az uralkodóhoz. (Iratok VI. 361. skk.). Az 1832. december 19-i országos ülésen történtek következtében az alsótábla némi vita után kimondta, hogy az addigi gyakorlat, mely szerint az országgyűlési napló latin és magyar nyelven készült, megszűnik, s a napló kizárólag magyar nyelvű lesz. Fölszólította a főrendeket, hogy a rendekhez intézendő üzenetüket magyarul fogalmazzák, s határozatot hozott arról is, hogy a diéta feliratban kérje az uralkodót, hogy a törvények hivatalos nyelve a jövőben kizárólag a magyar legyen (ezekre 1.: KLÖM I. 28., 36., 40. skk., 44. skk., 53. skk., 90. skk., 94. skk., Jegyzőkönyv I. 32. skk., 46. skk., Iratok I. 7. sk., 10. sk.). A főrendek az 1833. január 21 -i ülésükön hozzájárultak ahhoz, hogy a rendeknek adandó válaszaik magyar nyelvűek legyenek (KLÖM I. 106.); de a felirat elküldésébe csupán többszöri üzenetváltás után egyeztek bele, így annak felterjesztésére 1833. március 30-án kerülhetett csak sor (Iratok I. 156. skk.). Az uralkodó a válasszal késlekedett, ezért az 1833. július 16-i országos ülésen Hertelendy Miksa javasolta, hogy az országgyűlés a választ megsürgető újabb feliratot készítsen, ezt azonban a többség elvetette (Jegyzőkönyv II. 163. sk., KLÖM I. 556.). A kívánt intézkedésre több mint egy év eltelte után sem került sor, ezért az 1834. szeptember 2-i kerületi ülésen, ahol az 1834. augusztus 28-i rescriptumról tárgyaltak a rendek, Kölcsey indítványára olyan értelmű határozat született, hogy miután a leiratok változatlanul latin nyelvűek, s az uralkodó a felterjesztett törvényjavaslatoknak kizárólag latin szövegváltozatára reagál, a leiratra adandó válaszfelirat bevezetésében az országgyűlés újítsa meg a törvények nyelvére vonatkozó korábbi kérelmét. Ez meg is történt (erről 1.: KLÖM III. 479. sk., 491., 602. skk., IV. 203., Iratok III. 116., 143. skk., Jegyzőkönyv VIII. 277. skk.); majd az 1833. március 30-i feliratra az uralkodó egy 1835. október 5-én kelt leirattal válaszolt, s ebben hozzájárult ahhoz, hogy a törvények kétnyelvűek legyenek, kétes esetekben azonban a latin szövegváltozatot kellett érvényesnek tekinteni. (Iratok V. 312. sk., vö.: KLÖM V. 171.) A rendek és a főrendek között az 1835. október 5-i leirat következtében lezajlott vita után a két tábla abban egyezett meg, hogy a nádort kérik fel: járjon közben az udvarnál a magyar nyelv érdekében (KLÖM V. 301. skk.). A nádor, aki a rendeknek a magyar nyelvvel kapcsolatos törekvéseit, ha mérsékelten is, de mindvégig támogatta, a megbízatást elvállalta, s 1836 februárjában Bécsbe utazott, ahonnan viszonylag kedvező válasszal tért vissza Pozsonyba (KLÖM V. 462., 490., Jegyzőkönyv XIII. 445. skk.). A főherceggel küldött válasz figyelembevételével elkészített feliratot, illetve a kapcsolatos törvénytervezetet az országgyűlés március közepén terjesztette az uralkodó elé (erről 1.: KLÖM V. 496. skk., 499. skk., 503. skk., 541. sk., 549. sk., 560, Iratok VI. 344. skk., VII. 44. skk., Jegyzőkönyv XIV. 23. skk., 56. skk.). Erre a feliratra az 285