Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

KLÖM I. 195. sk., 213., II. 537., valamint Takáts II. 77. sk.). Feltehetően részt vettek a városok követei azon az 1834. január 8-i tanácskozáson is, amelyen az 1834. január 3-i, ún. dorgáló királyi leirat következtében előállt helyzet volt a vita tárgya (KLÖM II. 536.). Nem jelentek viszont meg az 1833. január elején a vallásügyi sérelemmel összefüggő kérdések megtárgyalására Beöthy Ödön által összehívott megbeszélésen (erről 1.: Trócsányi 191. sk.); ezt egyébként a városi követeknek a fenti tárggyal kapcsolatos, említett „külön sérelme" önmagában is indokolja. Valószínűleg nem óhajtottak a városiak részt venni azon az 1834. március 10-i konferencián sem, amelyen az előleges sérelmeket tartalmazó felirattervezetnek a főrendekkel való egyeztetése volt napirenden, és azon az 1835. november 12-i megbeszélésen sem voltak jelen, ahol a nemzeti színház építése volt a tanácskozás tárgya (ezekről 1.: KLÖM II. 718., illetve V. 212.). Elmentek viszont az 1836. február 25-i összejövetelre, ahová Deák javaslata következtében hívták meg őket; itt azonban feltehetőleg újabb „sérelmet" kellett elszenvedniök, mert a megbeszélés után kijelentették: a megyei követek konferenciáin többé semmilyen körülmények között sem vesznek részt (Takáts 1932. 201.). L. ehhez a kérdéshez a városi követek 1836. eleji akciójával kapcsolatban mondandókat is. 454 Takáts 1932. 82. sk. Klapka azért tartotta célszerűtlennek a felségfolyamodvány benyújtását, mert véleménye szerint az uralkodó jól ismerte a városi követek országgyűlési helyzetét, s azt, ha módja lett volna rá, haladéktalanul rendezte volna. A rendezés azonban az adott körülmények között nem valósítható meg. Ha a tervezett folyamodványra az uralkodó nemleges választ ad, a negyedik rend képviselőit kedvetleníti el, ha meghallgatja a városiak kérését, a megyei követek háborodnának fel, s ez minden bizonnyal zavart okozna az országgyűlés munkájában. A felterjesztés így mindenképpen kellemetlen helyzetet teremtene az uralkodó számára, a városoknak viszont semmiképpen sem hozná meg a kívánt eredményt. Temesvár követe szerint az egyetlen járható út az, ha a negyedik rend kizárólag a többi renddel való egyezkedés útján szerzi vissza elveszett jogait. Ez a megoldás azonban — amint ezt a Pozsonyban tevékenykedő titkosügynökök jelezték megbízóiknak — a kormányzat szempontjából azzal a nem kívánt következménnyel járhatott, hogy a városi követek a liberális ellenzékkel fognak össze. Ez utóbbiak — az ügynökök tudomása szerint — hajlandók voltak arra, hogy a városok kívánságát teljesítsék, s ezzel szövetségeseikké tegyék őket. Arról, hogy a kormány ezeknek az elképzeléseknek mennyiben adott hitelt, nincsenek adataink; az azonban valószínű, hogy a konzervatív erők által szervezett és támogatott előretörésétől ennek a „veszélynek" az elhárítását is remélte. 455 Takáts 1932. 83. sk. 456 Uo. 84. Vö.: Patachich János 1835. július 29-i jelentésével és a tanács erre adott augusztus 1-jei válaszával: BFL. Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 4500. Patachich kérdésére Pest város tanácsa egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy a felterjesztés 278