Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

végre igazság és illetékesség szerint egy Váltásbeli sinor mérték és kulcs kidolgoztassák, s rendszabásul felállíttassék". A sérelmekkel és kívánatokkal foglalkozó választmány a javaslatot nem utasította el, de azt a „Törvény javallatokat tárgyazó Rendszeres Munkálatnak megvizsgálására tartozandó"-nak minősítette, s ezt a véleményt a rendek többsége is elfogadta. Az üggyel az alsótábla az 1834. augusztus 19-i kerületi ülésen kezdett érdemben foglalkozni. A liberális megyei követek alapvető célkitűzése a tizedfizetési kötelezettség teljes megszüntetése volt, ám ezt a többség elvetette, és a Sopron városi indítványban foglaltakkal megegyezően mindössze a természetben fizetett dézsma kötelező megváltásának elvét fogadta el. A városi követek — Vághy Ferencet is beleértve — az 1834. augusztus 21-i kerületi ülésen a liberális megyei követek álláspontját osztva, a tizedfizetési kötelezettség teljes eltörlése mellett nyilatkoztak. Miután ezt a többség ekkor sem fogadta el, az augusztus 22-i kerületi ülésen Havas József legalább a városi polgároknak a tizedfizetési kötelezettség alóli felmentésére tett javaslatot, majd ezt az indítványt az augusztus 25-i kerületi ülésen megismételte. Hasonló előterjesztést Vághy Ferenc is tett. Ugyanezen az ülésen Prónay János a protestánsok mentesítése érdekében szállt síkra, s Nógrád megye követét ebben a felszólaló városi követek egyhangúlag támogatták. A protestánsok tizedfizetés alóli felmentését a többség elfogadta; a városi polgárság ezen kötelezettségének eltörlését azonban —jóllehet Kölcsey mellett Deák is határozottan támogatta az erre vonatkozó előterjesztéseket — a többség változatlanul nem akarta megszavazni. A tizedfizetésre vonatkozó törvénytervezetet a rendek az augusztus 30-i és a szeptember 1 -jei kerületi ülésen vitatták meg, majd az 1834. november 5-i országos ülésen a tervezet véglegesnek szánt szövegét is elfogadták. Ennek érdemi tárgyalására azonban nem került sor, mivel a törvénykezési munkálat időközben lekerült a napirendről. 1835. november 5-én azonban Bernát Zsigmond javaslatára a tized kérdését is felvették az excerpták közé. Az ekkor elkészített kerületi javaslat a lényegét tekintve megegyezett a fentebb említett tervezettel. Mindenekelőtt azt mondta ki, hogy az addig természetben fizetett tized pénzzel történő megváltása kötelező; majd a továbbiakban országosan egységes megváltási kulcsot állapított meg, és rendelkezett arról, hogy ennél az összegnél több sehol sem fizethető. Intézkedett a földesurak által történt tizedbérlések megszüntetéséről, illetve arról, hogy az ilyen jellegű bérleti szerződések a dézsmafizetésre kötelezettekre ruházandók át, és végül kimondta a protestánsoknak a tizedfizetési kötelezettség alóli felmentését is. Az excerpták között szereplő javaslattal kapcsolatos hosszan elhúzódó viták során a városi követek elvben újra a tized teljes eltörlése mellett foglaltak állást, gyakorlatilag azonban csupán az ismertetett indítvány támogatására adódott lehetőségük. Ezt a negyedik rend képviselői meg is tették, s egyedül Haske Sándor volt az, aki — megint csak a városok országgyűlési jogállása elleni tiltakozása kifejezéseként — nemcsak az excerpták felvételét helytelenítette, hanem a tizeddel kapcsolatosan is kizárólag a földesurak előbérlési jogának megszüntetését látta indokoltnak kimondatni. Később azonban Kassa város deputátusa is a rendek javaslatának elfogadása érdekében szólalt 273