Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
Jegyzetek
396 L. ezzel kapcsolatban felsőbüki Nagy Pál korábban már említett, az 1833. október 12-i országos ülésen elmondott beszédét. 397 Formálisan tekintve a problémát Dienesnek és Nagynak igaza volt. Bak Borbála írja erről a kérdésről: ,,Az irodalom szerint — amit a győri gyakrolat is alátámaszt — valamennyi polgár rendelkezett aktív választójoggal, bár azt közvetlenül nem gyakorolta. A választásokon ... a választópolgárság ...jelent meg, és élt a polgárok nevében azok választójogával". (Bak 99. sk.) A liberális megyei követek azonban éppen ez utóbbit kifogásolták, hiszen — mint ezt Fekete István az 1832. december 22-i kerületi ülésen megfogalmazta — az „Electa Communitas egy maga magát örökkön redintegráló külön test", és így a polgárok, illetve a városlakók érdekeinek semmiképpen sem lehet méltó képviselője. A fentiekre 1.: Jegyzőkönyv VI. 466. skk., VII. 1. skk., vö.: KLÖM III. 62. és 64. skk. Gaál József megnyilatkozásaival nem kívánok részletesen foglalkozni; annyit azonban ismételten szeretnék megjegyezni, hogy az április 10-i felszólalását követően az április 11-i és 16-i országos üléseken tett kijelentései minden bizonnyal a negyedik rend deputátusai által előzetesen végiggondolt taktikai jellegű akciósorozat részei voltak. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani Haske Sándornak ugyancsak az április 16-i ülésen elhangzott megjegyzése, mely szerint arra a vádra, „mint ha a Városok okok lettek volna, hogy az Április 10-én tett Somogyi indítvány elesett, Kőszeg Város Követje már elegendőképpen megfelelt". 398 Horváth II. 179. sk. Horváth Mihálynak a körlevélhez fűzött kommentárjában azt illetően, hogy az „a nyilvánosságnak és a sajtó szabadabb mozgásnak hiányában nem juthatott köztudomásra", igaza van. Az a megállapítása azonban, hogy „Késmárk közönségének ...józan felfogásban eredt körlevele akkor... a többi városok hatóságainál nem talált rokonszenvre", semmiképpen sem felel meg a tényeknek. Szabó István utal a 30-as évek végéről, a 40-es évek elejéről szólván arra, hogy „a városok véleménye megoszlott ... Egy részük azonnali szavazatjogotkövételt, s csak ez után kívánta az általános rendezést, más részük a nemességgel együtt mindenekelőtt az általános rendezést sürgette". Ezután röviden ismerteti Debrecen város tanácsának az 1839-40. évi országgyűlés idején tanúsított magatartását a rendezés problémájával kapcsolatban (Szabó 9.). A reform szükségességének fel- és elismerésében azonban — mint ez az eddig elmondottakból is részben ki kellett már derüljön — a tárgyalt országgyűlésen lezajlott vitáknak meghatározó szerepük volt. 399 Deák beszédét 1.: Jegyzőkönyv XIII. 306.; vö.: KLÖM V. 400. sk. L. még: Deák I. 224. sk. 400 Jegyzőkönyv XIII. 372. sk., KLÖM V. 477. sk.; 1. még: Deák I. 234. skk. Kossuth a vitát ismertetve élesen elítéli a városi követeknek a szóbeli perek bíróságaival kapcsolatos álláspontját. Elismeri, hogy valóban visszás, hogy ha valamely kérdésben az egyik vélemény mellett 25 megye, a másik mellett 24 megye és valamennyi királyi város állást foglal, az a vélemény győz, amelyre 25 megye adta a szavazatát. Ennek 267
