Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
Jegyzetek
391 IratokII.298.sk . 392 Uo. II. 299. 393 Uo. II. 299. sk. A sérelmi választmány mindhárom javaslat tárgyalását „A Királyi Városok elrendelését tárgyazó Rendszeres Munkálatnak megvizsgáltatása" alkalmával látta indokoltnak, amit a rendek ugyancsak tudomásul vettek (Uo. II. 300., illetve IV. 290.) 394 Erről 1.: KLÖM IV. 233. Ezeknél a javaslatoknál jóval átfogóbb és kiérleltebb Késmárk város később részletesebben is ismertetendő, 1835. évi körlevelében megfogalmazott program. Ennek létrejöttében azonban az országos bizottsági munkálatok helyhatósági tárgyalásain túl az országgyűlés addigi vitáinak is meghatározó szerepük volt. 395 Említettem, hogy ebben a vonatkozásban is többféle megoldási lehetőség merült fel. Legáltalánosabb az az elképzelés volt, mely szerint kizárólag a polgárjoggal rendelkező városlakókat lehet és kell mind a tisztviselők, mind az országgyűlési követek választásának jogával felruházni. Ezt a véleményt Dessewffy Aurél is osztotta (Dessewffy 74., 82. sk.); és ez az elképzelés a tárgyalt országgyűlés befejezése után is egészen 1848 tavaszáig töretlenül tartotta magát. (Erről 1. többek között: Beöthy 55.; vö.: Horváth II. 331. skk.) Tekintettel azonban arra, hogy a polgárjoggal rendelkező városlakók aránya megközelítően csak 4%-a volt a szabad királyi városok összlakosságának, a tervezett jogkiterjesztés mértéke igencsak szerénynek mondható. (Ehhez 1.: Veliky 4., Magyarország története 1790-1848. 565. sk.; vö.: Oszetzky 49., 101. sk. 128. sz. jegyzet.) Az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a polgárjog megszerzése a múlt század első felében már egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, és az sem, hogy — amint ezt a Magyarország története 1790-1848. című munka szerzői hangsúlyozzák — különösen az ,,új értelemben vett polgári egzisztenciájú vagy igényű réteg számára... egyre csekélyebb gyakorlati jelentőséggel bírt... a városi polgárjog". Olyannyira, hogy a 40-es években már a polgárrá válást megnehezítő adminisztratív eszközök alkalmazása sem volt szükséges a nagyarányú növekedés megakadályozására. A polgárjog ilyen nagymértékű eljelentéktelenedésében annak természetesen igen nagy szerepe volt, hogy ez a réteg a városi közügyek intézéséből gyakorlatilag teljesen kiszorult. Egyidejűleg a városok népességszerkezete az említett időszakban ugyancsak jelentős mértékben átalakult, másfelől a polgárjoggal rendelkezők abszolút száma is növekedett, a városok összlakosságának növekedéséhez viszonyítva azonban ez a növekedés elhanyagolhatónak minősül. (Magyarország története 1790-1848. 557. skk., 566. sk.) — Deákot egyébként ismertetett javaslatának megtételére feltehetően nemcsak az inspirálta, hogy a konzervatív tábor esetleges ellentámadásának elejét vegye, de az is, hogy a polgárjoggal rendelkező városlakókon kívül más rétegek is bevonhatók legyenek a városok ügyeinek intézésébe. L. még a kérdéshez a 397. sz. jegyzetet is. 266
