Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

még függővé. A január 11-i országos ülésen azután a liberális megyei követek közül Dubraviczky Simon és Somssich Miklós szorgalmazták az uralkodó által javasolt sorrend elfogadását. A január 12-i országos ülésen Nagy Pál és Siskovits József emelte fel szavát az úrbéri kérdés mielőbbi megoldása mellett, s a többség ekkor meg is szavazta a királyi prepozícióban ajánlott sorrendet. (A 1833. január 12-i országos ülésről 1.: Jegyzőkönyv I. 83. skk., vö.: KLÖM I. 96.) Kossuth egyébként a január 11-i országos ülésről szóló tudósításában a városi követeknek az úrbéri kérdés rendezése melletti kiállását egyáltalán nem említi meg, csupán rosszallását fejezi ki amiatt, hogy a negyedik rend deputátusai az úrbéri javaslatok tárgyalását az „előleges" sérelmek napirendre tűzésénél is előbbre valónak mondották. A sorrenddel kapcsolatos vita egyébként 1833 májusában újra kezdődött. Ekkor az volt a kérdés, hogy az úrbéri munkálatot követően a kereskedelmi operátum vagy — mint az uralkodó ajánlotta — a törvénykezési munkálat kerüljön-e sorra. A május 6-i országos ülésen ugyancsak nagy számban felszólaló városi követek, a juridical operátum felvételét sürgették, mivel a gazdasági élet fejlesztéséhez a megfelelő törvényes biztosítékok életbeléptetését nélkülözhetetlennek ítélték. A többség végül ismét az uralkodó által javasolt sorrend mellett foglalt állást. (Az 1833. május 6-i országos ülésről 1.: Jegyzőkönyv I. 371. skk., vö.: KLÖM I. 357. skk.; 1. még a kérdéshez: Horváth I. 309. skk.) 335 Erről 1.: Takáts 1932. 81. 336 Uo. 90. skk. 337 Erre vonatkozóan 1.: KLÖM I. 217., 306. skk., 349., Kölcsey II. 518. L. még ehhez: KLÖM I. 343. Kossuth itt arról tájékoztatta olvasóit, hogy az 1833. április 28-i kerületi ülésen, amikor a jobbágy telkek örökös megválthatóságának kérdése volt napirenden, a városi követek, akik „egy voxba connumeráltatni mindig ellenkeznek", a szavazástól ez alkalommal is tartózkodtak. Két nappal később azonban, amikor a földesuraknak fizetendő szolgáltatások örökös megváltásának problémája volt a vita tárgya, a városok képviselői a megváltására adták voksukat. A negyedik rend követeinek magatartását illetően a két közlés között vitathatatlan ellentmondás van. Bár kétségtelen, hogy — amint már korábban említettem — a városiak jogállásuk miatti tiltakozásuknak a szavazástól való tartózkodással is gyakran kifejezést adtak; az is tény, hogy Kossuth az úrbéri javaslatokkal kapcsolatos tevékenységükről — ahogy ezt az 1833. január 11-i országos ülésről készült tudósítása is mutatja — meglehetősen egyoldalú képet ad. Nem említi például azt sem — erről Kölcsey naplójából van tudomásunk —, hogy a városi követek már a kerületi üléseken állást foglaltak a kilenced kötelező megváltása mellett. Csak hellyel-közzel tudósít a negyedik rend képviselőinek felszólalásairól az úrbéri javaslatok országos ülései tárgyalásairól készített beszámolóiban is. Ugyanakkor nem hagyható említés nélkül, hogy jó néhány esetben nagyon is hangsúlyozottan hívja fel olvasói figyelmét a városok követeinek az úrbéri 258