Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városok országgyűlési szavazatjogáról

ffy Aurél is arról ír, hogy a városok a törvények rendelkezései értelmében egyenkénti szavazati joggal bírnak.

4 Elismerte ezt — az 1833. március 9-i, valamint az 1835. november 26-i országos üléseken kifejtett nézetének ellentmondva — az 1833. június 17-i kerületi és az 1834. április 18-i országos ülésen mondott beszédeiben Marczibányi Antal is. Az 1834. október 3-i kerületi ülésen íélsőbüki Nagy Pál ugyancsak hangot adott annak a véleményének, hogy a királyi városok országgyűlési szavazatjoga valaha ,,egy kissé másként állott, mint most", nem véletlen tehát, hogy az 1687. évi XVII. te. megalkotására sor került. Néhány évvel később Jászay Pál, a neves történetíró ,,A szabad királyi városok szavazatjoga országgyűléseken" című, már több ízben említett munkájában szisztematikusan tekinti át a kérdés történetét, s ennek során arra a megállapításra jut, hogy az 1608. évi koronázás utáni I. tc-ből az 1605. december 3-i korponai követelések 6. pontja — vagyis az, hogy az uralkodó az országgyűlés beleegyezése nélkül a szabad királyi városok számát ne szaporíthassa — kimaradt, s Illésházy István halála miatt a városok országgyűlési helyzetének felülvizsgálatát célzó törekvés nem vezetett eredményre. Ennélfogva ,,a királyi városok maradtak az 1600-diki események előtti állásokban, azaz az országgyűlésre, minden különbség nélkül bennfoglaltatnak-e, vagy nem Ulászló 7. rendelvénye 3-dik cikkelyében meghívottak(-e), s ott egyenként adták(-e) szavazataikat". Ezután ő is utal ana, hogy az 1687. évi XVII. tc-ben a rendek kimondták: a király hozzájárulásuk nélkül a szabad királyi városok számát ne növelje. Ilyesmire azonban mégis több ízben sor került, s az eliberált városok jelentős részét az országgyűlés is becikkelyezte. Lényegében ugyanezt adja elő Beöthy Zsigmond Komárom megyei főszolgabíró is az 1846-ban megjelent „Elemi magyar közjog" című munkájában, hangsúlyozva, hogy tanulmánya megjelenésekor a városok már régen mindössze egyetlen szavazattal rendelkeznek, arról azonban, hogy a fordulat mikor következett be a városok jogállásában, ő sem közöl adatokat. Az 1608. évi koronázás utáni I. tc-re, illetve II. Ulászló 7. decrétumának 3. cikkelyére mint a városok országgyűlési jogait kétségbevonhatatlanná tevő alaptörvényekre való hivatkozás a városi érdekek védelmezőinél újra meg újra visszatér. Állításaikat azonban nemcsak a városok törekvéseit ellenző erők cáfolják, de az 1843-44. évi országgyűlésen a városi érdekek szószólójaként fellépő Szalay László, a centralisták körének egyik jól ismert alakja is, aki ezen a diétán Korpona városát képviselte. Határozottan figyelmeztetett arra, hogy az 1608. évi törvény olyannyira homályos, hogy abból a városok jogai mellett és ellen egyaránt levon24