Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

alakot Spira György szóbeli közlése alapján tudtam megadni, amiért Spira Györgynek ezúton is köszönetet mondok. 163 Jegyzőkönyv VI. 391. skk., KLÖM

III. 54. skk. A honoratiorok problémája egyébként nem az 1834. április 11-i ülésen merült fel az első alkalommal a tárgyalt országgyűlésen. Az 1833. szeptember 2-i országos ülés, amelyen az úrbéri IV. törvénycikknek a jobbágytelekre telepedett kézművesek és kereskedők robotváltságáról szóló paragrafusa volt napirenden, már foglalkozott ezzel a kérdéssel. A többség ekkor Lonovics József javaslatára a paragrafusban foglalt kedvezményeket az úrbéres telkeken élő „művészekre" is kiterjesztette; Andrássy György gróf és Török Gábor azon javaslatát azonban, hogy az említett kedvezményt a honoratioroknak is adják meg, a többség nem fogadta el. Az ügyben felszólalók nagy része már ekkor hangsúlyozta, hogy a honoratior megjelölés teljesen bizonytalan, s azt is többen hangoztatták, hogy nem szabad a honoratiorokból egy minden teher alól mentesített réteget kialakítani. Felmerült természetesen az a követelés is, hogy „a Honoratior neveztetés meghatároztasson". Az 1834. április 11-i ülésen a személynök is úgy nyilatkozott, hogy nincs még „meghatározva ... kiket lehet Honoratioroknak tartani. Egyik Diplomáján, másik Tudományán, harmadik viselt Tisztjén alapítja ezen nevezetet, és igaz marad az, a mit Sopron városa követje mondott, hogy igen sokan nevezik magukat Honoratioroknak; annál fogva minthogy a Bizottságbeli Rendszeres munkát itt megelőzni nem lehet, nem javaihatja, hogy e helyen a Honoratiorok kivétessenek"; további felszólalásaiban azonban Somssich Pongrác a Vághy-féle javaslat elvetésére ösztönözte a résztvevőket, ám a következő országos ülésen megint a honoratioroknak a városi bíróságok hatáskörébe történő utalása mellett állt ki. Az alsótábla elnökének ez a manipulatív, az érdemi munkát minden bizonnyal zavaró ténykedése ebben a lényegében másodrendű kérdésben is igen jól mutatja, hogy a kormányzat minden lehetséges eszközt megragadott a reformok életbeléptetésének hátráltatására, illetve megakadályozására. — Az 1833. szeptember 2-i országos üléssel kapcsolatban mondottakról 1.: Jegyzőkönyv IV. 40. skk., KLÖM II. 134. skk., az 1834. áprilisl2-i ülésről 1. a 168. sz. jegyzetet. 164 KLÖM III. 57. 165 Temes megye nemessége azonban nem osztotta követének véleményét, s nyilván ez is közrejátszott visszahívásában; majd az 1835. február 16-i országos ülésen Kövér János bejelentette: a megye rendéi Császár Sándor ezen nyilatkozatát semmisnek tekintik. (Erről 1.: Jegyzőkönyv X. 228. sk„ KLÖM IV. 205.) 166 Jegyzőkönyv VI. 418. 167 KLÖM III. 58. 168 Jegyzőkönyv VI. 426. skk., KLÖM III. 53. sk., 58. skk. 239