Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

az etnikai ellentétek is bizonyos mértékig hozzájárultak. Ehhez 1.: Magyarország története 1790-1848. 1034. sk. 112 Reflex ad Articuli projectum, quoad determinandas praestationes Nobilium in Liberis, Regiisque Civitatibus, et separatas portás habentibus Districtibus habitantium per Excelsam Sub-Deputationem in Publico-Politicis operantem propositum — Opinio ... publico-politicam ... 116. skk. Vö.: Magyarország története 1790-1848. 657. 113 Barta 1959. 296., Barta 1966. 161. 114 Barta 1966. 161. 115 Horváth II. 178. sk., Takáts 1932. 71. sk., Komoróczy 1974/b 189., Magyarország története 1790-1848. 567. skk. Vörös Károly azonban arra is felhívja itt a figyelmet, hogy a városok álláspontja ebben a kérdésben nem volt mindig és minden vonatkozásban teljesen egyöntetű. 116 L. erről egyebek mellett: Horváth II. 178. sk., Makkai 1961. 71., Magyarország története 1790-1848. 703. sk. Komoróczy György Debrecen példáján mutat rá az udvar nagyfokú felelősségére a városok igazgatási rendszerének antidemokratikussá válásában. Az uralkodó — írja — a városi tisztviselők állandósításának elvi alapján állt, többféle meggondolásból is. A városok vezetése kezdetben nem értett egyet ezzel az elképzeléssel elsősorban azért, mert a tisztségek állandósulása lényegesen csökkentette azoknak a számát, akik az időszakonkénti választások rendszerének fenntartása esetén a város ügyeinek irányításában érdemben részt vehettek. A kormányzattal szemben azonban a városok teljes vereséget szenvedtek, s a XVIII. század folyamán a választás intézménye lényegében megszűnt, helyette a korábbi állapot, pontosabban az adott személyi összetétel megerősítése vált általánossá. Ez önmagában is, de a vezető testületek tagjainak elöregedése miatt is, szükségszerűen magával hozta a hatalomgyakorlás megmerevedését, konzervatívvá válását. (Komoróczy 1974/a 69. skk.) Komoróczy György bizonyos mértékig leegyszerűsíti ugyan a problémát, a folyamat lényegét illetően azonban megállapításai kétségkívül helytállóak. (Vö.: Tirnitz 53. skk.) 117 Idézi: Takács 193. 118 Kölcsey II. 437. Vö.: Szauder 189. sk. 119 Bánk 14. sk., Ereky 1917. II. 54., Pásztor 49., Makkai 1961. 63. Az említett szerzők egy része utal arra, hogy az 1840-es évek elejére a kormány álláspontja némileg változott, s hajlandónak mutatkozott, a városokra gyakorolt befolyásának megőrzése érdekében, bizonyos reformokra. Ez utóbbi kérdéshez részletesen 1.: Varga János 1980. 727. sk. 120 Magyarország története 1790-1848. 782. 233