Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Utószó

született meg. Kajtár István hívja fel a figyelmet arra, hogy a városi kérdés egységes és szisztematikus rendezésére a dualizmus idején sem került sor. Ehelyett egy trialisztikus jellegű modellt alakítottak ki, vagyis Budapestre külön törvény vonatkozott, míg az 1870. évi XLII. törvénycikk a „kiemelt városokat" a megyékkel együtt törvényhatósági státussal ruházta fel, a többi város szabályozása pedig a községi törvény keretében történt meg. „A magyar városok fejlődésére" — teszi hozzá a szerző — „az önálló városi törvény hiánya kétségtelenül negatívan hatott. Megalkotását a közvélemény az egész dualizmus idején hiába sürgette". (Kajtár István: A burzsoá városi jog Magyarországon. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Pécs, 1987. 245.) Ennek az egységes rendszert teremtő törvénynek a megalkotására a két háború közötti időszakban sem került sor, s a hazai városfejlődés egyes anomáliái mindmáig jól érzékelhetőek. 211