Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdés az országgyűlés befejezése után

zetük javítása érdekében, majd azokról az akciókról adtak tájékoztatást, amelyekkel a tárgyalt országgyűlésen kísérelték meg céljukat elérni. Eredményt nem, csupán egymásra következő kudarcokat könyvelhettek el, mert a kormány cserbenhagyta őket. Megoldást a problémára nem látnak, csupán azt a reményüket fejezik ki, hogy helyzetük mégiscsak javulni fog, ha másként nem, úgy — s a hang itt váratlanul éles és fenyegető lesz —, hogy a jogaikat „elnyomó, s majd majd eltemető erő megtöretik, és akkor jogos követeléseik teljesítése elől a legnagyobb akadály hárul majd el.""

3 A városi követek véleménye országgyűlési jogállásukról, Szeged A városi követek lépéseiről Hódy Imre és Gerencsér János is részletesen beszámoltak küldőiknek 1836. május 27-én kelt végjelentésükben. Pest városi követtársaikkal szemben úgy látták, hogy ,,a 4-ik rend képviselőinek igyekezeteik és lépéseik által az országgyűlési jussokat majd majd elnyomó erő valamenyire már" megtöretett. Felhívták megbízóikat, hogy a felhalmozódott tapasztalatokat a „jövő ország gyűlésére követeknek adandó tanítások készítésében" hasznosítsák. A szegedi deputátusok a kormányzatnak a városi kérdéshez való viszonyulását biztatóbbnak látták pesti követtársaiknál, utaltak arra is, hogy a negyedik rend képviselői által elfogadott, a liberális megyei követek elképzeléseivel összehangzó elveket a városi kérdés rendezésekor ugyancsak szükséges figyelembe venni, s a készítendő követutasításokat ilyen szellemben kell majd megfogalmazni. A megoldás perspektívája Az egyedül járható út a városok esetében valóban a Hódy Imre és Gerencsér János által ajánlott megoldás volt, hiszen a kialakult és egyre mélyülő társadalmi válság megoldásában a liberalizálódó középnemesség volt elsősorban érdekelt, és emiatt csak ez a társadalmi réteg lehetett igazán szövetségese a válságból ugyancsak kiutat kereső polgárságnak. A polgári rend azon képviselői, akik valóban szükségesnek érezték a változást, mindinkább felismerték ezt a tényt, és ha kezdeti fenntartásokkal és félelemmel is, egyre határozottabban keresték az együttműködés lehetőségét a közép nemesség legmesszebbre látó csoportjával. Arra több ízben utaltam, hogy a kormány és a főnemesség makacsul elzárkózott minden reformgondolattól, tehát a városok helyzetének megváltoztatására irányuló törekvésektől is. 206