Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása

tek a vezető liberális nemesi politikusok elképzeléseivel. Ebből a szempontból tekintve a kérdést, a szegedi követek által képviselt álláspont végső soron „szisz­tematikus" programnak tekinthető, különösen akkor, ha a városok igazgatási rend­szerének demokratizálását illetően kifejtett nézeteiket is figyelembe vesszük. Hasonló jelenségekkel más királyi városokban is találkoztunk. A demokratizálás igénye másutt is megfogalmazódott, bár ez az esetek többségében csupán a hatalmi pozíciók egy-egy helyhatóságon belüli újraelosztásának vágyától motiválva. Ez volt a helyzet például Zomborban, ahol a tanács és a választott polgárság már évti­zedek óta kemény harcokat folytatott egymás ellen. A választott polgárságnak még az országos bizottsági munkálatok tárgyalásai alkalmával megfogalmazott azon javaslata azonban, hogy a tisztújítást a megyékhez hasonlóan a királyi városokban is háromévenként kell megtartani, a helyi kereteken túlmutat. A választott pol­gárság követelését a tanács a követutasításból természetesen kihagyta. A választott község ekkor Bács megye követeit kérte fel, hogy javaslatát terjesszék az ország­gyűlés elé. Ez meg is történt, a kérdés érdemi tárgyalására azonban az ismert okok­nál fogva nem kerülhetett sor. A városok igazgatási rendszerének kérdése a városok diétái jogállásának prob­lémájához hasonlóan tehát újra meg újra szóba került az országgyűlésen, s az ún. „szabad szavazatok" elvének elfogadásával az alsótáblai többség a megoldás lényegét illetően is leszögezte álláspontját. A gyakorlati megoldás kimunkálása azonban elmaradt, csupán a legelső s még igencsak kiforratlan elképzelések meg­fogalmazására adódott lehetőség. Láttuk azt is, hogy a liberális megyei követek Deák javaslatára taktikai meggondolásból egyelőre annak a kérdésnek a tisztázá­sától is eltekintettek, hogy a választójog mely városi rétegekre terjesztessék majd ki. 'A választójog kiterjesztésétől tették viszont függővé a városok számának sza­porítását csakúgy, mint az országgyűlési jogállás rendezését, vagy a városokban lakó nemesek és honoratiorok peres ügyeinek a városi bíróságok hatáskörébe ren­delését. A városi bíróságokról készült törvényjavaslat tárgyalásának ismertetésekor többször utaltam ezekre a problémákra, s ismételten említettem a városi követek vitathatatlanul ellentmondásos, ám a változtatás igényét mind határozottabban kifejező megnyilatkozásait. Somssich Miklós Somogy megyei deputátusnak az 1834. április 10-i országos ülésen előterjesztett javaslatáról a városi bíróságok tag­jainak választását illetően, s a városi követek ezzel kapcsolatos állásfoglalásáról korábban részletesen szóltam. A vitában résztvevő városi követek többsége ekkor 158

Next

/
Thumbnails
Contents