Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés rendezésének elvi megalapozása
rendezését, s eképpen ment keresztül például Bihar megye felfogása is a városi kérdéssel kapcsolatban jelentős változáson. Az 1835. január 21-i kerületi ülésen a városok követelését mindaddig mereven elutasító Prónay János is a városok igényének elismerése érdekében emelte fel szavát. Emiatt Balogh János igen éles hangú bírálatban részesítette őt, Balogh azonban, s ez a tény önmagában is jelzi a liberális megyei követek felfogásában bekövetkezett változást, nem a probléma megoldásának szorgalmazása, hanem a megoldás konzervatív módozatainak támogatása miatt szállt vitába az ugyancsak liberális elveket valló Prónayval. 383 A vázolt folyamat azonban, mint azt az eddigi és eztán következő példák mutatják, újabb és újabb ellentmondásokkal volt megterhelve. így Eszék és Pécs becikkelyezését illetően a rendek elvileg nem helyezkedtek elutasító álláspontra, a becikkelyezés gyakorlati „kivitelezését" azonban bizonytalan ideig elhalasztották. Arad esetében a megyének a város eliberálása miatti panaszát először mint megalapozatlant figyelmen kívül hagyták, később azonban a megye követelését jogosnak minősítették, s mindvégig tiltakoztak Arad királyi városi rangra történő emelése ellen. A rendek eljárása az említett városokkal kapcsolatban nemcsak önmagában volt ellentmondásos, de ellentmondott a városok szerepének növelését követelő állásfoglalásoknak is. Az utóbbi cél érdekében több ízben felszólaló, Pest város önálló országgyűlési szavazattal való felruházását is sürgető Nagy Pál az 1835. január 21-i kerületi ülésen elmondott beszédében elismerte ugyan, hogy nélkülük az alsótábla határozatai érvénytelenek lennének, egyúttal azonban azt is sugallta, hogy a városok képviselete az adott formában a legtökéletesebb rendben van. Szluha Imre és Prónay János említett felszólalásaikban Nagy Pál ezen megnyilatkozására reflektáltak. Az általuk javasolt megoldás azonban semmiképpen sem volt lehetséges, miként ezt a legilletékesebbek, a városok deputátusai is egyre határozottabban elismerték. Ezzel együtt tették fokozatosan a magukévá az ésszerű és méltányos reform gondolatát. Ám mint láthattuk, ezt nem feltételek nélkül tették, s feltételeik között hosszú ideig az szerepelt az első helyen, hogy a rendek legalább elvben ismerjék el a városoknak a „fennálló törvények" szerinti országgyűlési szavazatát. Ezen feltételek között persze a városok egyéb feudális jellegű kiváltságainak eliserésére, illetve megerősítésére, sőt a városi privilégiumok szaporítására irányuló követelésekkel is találkozhatunk. A követelések részben már ugyancsak ismert problémákhoz kapcsolódtak, közülük jónéhány azonban a feudális gazdasági-társadalmi struktúrán messze túlmutató elemeket is tartalmazott. 156
