Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek és az úrbéri kérdés
A főrendek egy része Pálffy Fidél javaslatát támogatta, mások a haszonvételek bármely formában történő adásvétele ellen nyilatkoztak. A többség azonban a rendek által átküldött tervezetben semmi kivetni valót nem talált, sőt, Eötvös Ignác báró főpohárnokmester azon kiegészítő indítványához is hozzájárult, miszerint a törvénynek azt is ki kell mondania, hogy bárki, aki a jobbágytelek haszonvételét megvásárolja, köteles az azzal járó terheket is átvállalni.' A rendek a főrendek vonatkozó üzenetét az 1833. szeptember 24-i kerületi ülésen vették tárgyalásba, s hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a kérdés nem ide, hanem az adóbiztosi munkálat tárgykörébe tartozik, és ezért elhalasztása mellett foglaltak állást. Kimondták azonban azt is, hogy ekkor pontosan meghatározandók lesznek azok a kötelezettségek, amelyeket a szóban forgó nemeseknek viselniök kell. 368 A megyei követek egy jelentős része a nemesi adómentességre mint feltétlenül érvényesítendő alapelvre hivatkozva opponálta a határozatot, s érvelésüket az október 7-i országos ülésen megismételték, a többség azonban — igaz, meglehetősen csekély többség — a határozatot most is elfogadta. A városi követek sem a szeptember 24-i, sem az október 7-i vitában nem vettek részt, október 8-án azonban Balogh János visszatért a kérdésre. Kijelentette, ő ugyan a jobbágy telken élő nemesek adófizetését elvileg nem ellenzi, ám tiszta lelkiismerettel csak abban az esetben tudna a nemesek adófizetésébe beletörődni, ha az országgyűlésnek felelős kormány intézné az ország pénzügyeit. Beszéde végén rámutatott, hogy a határozat a haszonvételek megvásárlását bármely nemes számára lehetővé teszi, a földesura viszont eltiltja attól, hogy azokat ugyanolyan feltételek mellett megvásárolhassa. Azt javasolta, hogy ezt az ellentmondást egy újabb határozattal szüntessék meg. A kibontakozó vitában a városi követek nevében felszólaló Gyurikovics György elsősorban annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a jobbágytel ékre telepedett nemesek ne csak a földesuraknak járó szolgáltatások teljesítésére, de mindennemű adó fizetésére is köteleztessenek. Véleménye szerint ugyanis fennállt annak a veszélye, hogy ellenkező esetben a jobbágyok mind nagyobb számban fosztatnának meg telkeiktől. Ez viszont óhatatlanul maga után vonná a jobbágyság mind nagyobb mérvű elnyomorodását, s az adófundus összezsugorodása következtében valamennyi adófizetésre kötelezett réteg helyzetének jelentős mértékű rosszabbodását is. A liberális megyei követek egy töredéke, köztül Nóvák Antal és Bezerédj István összefüggőnek vélték a nemesi adómentesség felszámolását és a miniszteri felelős151
