Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek és az úrbéri kérdés

viczky azzal indokolta álláspontját, hogy „elégnek látja, hogy csak a községek neveztessenek, mivel ezen nevezet alatt a mezővárosok is belefoglaltatnak".

301 Ennek a nézetnek nyilván az volt az alapja, hogy a „mezőváros az állami mechanizmusba alapjában mint jobbágyközség illeszkedett bele", és ezen az a vitathatatlan tény sem változtat, hogy az ilyen helységek egy részének „tanácsai ... bizonyos polgári ügyek elsőfokú megítélésére", és a negyvenes évektől „a váltótörvényszéki ítéletek végrehajtására is jogosultként már a közhatalomnak is részivé váltak".

303 Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az erőteljesen fejlődő mezővárosok jelentőségével a kortársak is tisztában voltak, annak számos politikai és jogi konzekvenciáját is világosan látták.

304 A konzervatívok táborának merev elzárkózása a probléma bolygatása elől nem szorul részletes elemzésre. A liberálisok esetében olyan meggondolások játszottak közre, hogy éles jogi határvonal meghúzásával ne akadályozzák az arra alkalmas helységek további fejlődését, illetve, hogy ne veszélyeztessék a már meglévő kiváltságokat. Minden bizonnyal visszatartotta őket a városok közjogi helyzetének rendezetlen volta is, végül az a motívum sem hanyagolható el, hogy a nemesség befolyását ezeknek a helységeknek az életére a liberálisok zöme sem kívánta feladni. Nem kívánta közvetlen gazdasági érdekei miatt, de nem akarta azért sem, nehogy így lehetőséget adjon a kormányzat politikai bázisának kiszélesítésére. Ezen okok ismeretében válik érthetővé, hogy a liberális felfogású nemesi követek többsége is elutasította azokat a törekvéseket, amelyek a nem szabad királyi városi helységek önkormányzati jogainak megnövelésére irányultak, illetve miképpen ezt az 1833. december 7-i kerületi ülésen Siskovits József megfogalmazta, a már meglévők mellett újabb „municipiumokat" hoztak volna létre. Ezért utasították el ők is Bezerédjnek azt az 1833. november 30-i kerületi ülésen tett javaslatát, hogy „mind azon tárgyakat, melyekre nézve a vármegye a földesurat felmentendi a bíráskodástól, ítélje el a helység bírója, a megye pedig ügyeljen fel, hogy visszaélések ne történjenek".' Elvetették azt az ugyancsak Bezerédj által formába öntött, 1833. december 7-i indítványt is, amely a földesúri kandidációt ugyan fenn kívánta tartani, viszont sürgette, hogy töröljék el a földesurak azon jogát, hogy rendezett tanácsú helységekben az elöljárókat kinevezhessék. Még kevésbé találkozott a többség tetszésével az a Palóczy László és Prónay János által előterjesztett kívánság, amely a rendezett tanáccsal bíró helységek bíróinak szabad, földesúri jelölés nélküli választását szorgalmazta.

30 132