Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

kerület jogállásáról. Szepes megye követei természetesen most is körömszakadtáig ragaszkodtak a maguk igazához, ugyanakkor a személynök — pontosan meg nem állapítható okból, feltehetően azért, hogy a tárgytól eltérő, várhatóan hosszadalmas és meddő vitának elejét vegye -— a megye igényét és küldötteinek eljárását jogszerűnek ítélte. A kerület jogállásának problémáját illetően Szepes megye végül is erkölcsi győzelmet aratott, hiszen a megye igényét a kerületre elvileg nemcsak az alsótáblai többség ismerte el, de — legalább egy alkalommal — a kormányzat képviselője is. A kérdés gyakorlati megoldását tekintve azonban a szepesi rendeknek egy lépéssel sem sikerült előbbre jutniok, mivel egyetlen olyan tervezet sem emelkedett törvényerőre, amely jogi szempontból a megye követelését megerősítette és a későbbi jogalkotás számára a követendő utat kijelölte volna. Szepes megye számára tehát nem maradt más hátra, mint hogy igénye fenntartásának jelzésére az 1825-27. évi országgyűlésen előterjesztett sérelmére adandó uralkodói választ az 1835. november 6-i kerületi ülésen megsürgesse. A törvénykezési javaslatok tárgyalásai tehát a harmadik és a negyedik rend képviselői között minduntalan kiújuló ellentétek jegyében zajlottak. Ezek az ellentétek a dolog természeténél fogva különösen kiélezetten jelentkeztek azon tervezet vitatásakor, melynek tárgya a törvényhatóságok közötti területi viták bírói úton történő kiegyenlítése volt. A felmerülő ellentéteket csak fokozta, hogy a kérdés országos ülési tárgyalásán ismét elhangzott — ezúttal Borsiczky István részéről — az a nézet, mely szerint egy szabad királyi várost „csak úgy kell tekinteni, mint egyes nemes embert", s nem úgy, mint önálló törvényhatóságot. Trencsén megye követének kijelentése érthető módon éles kontroverziót szült, s ennek során a személynök is kötelességének érezte leszögezni, hogy „hazánk számosabb törvényei szerint" minden egyes királyi város „valódi törvényhatóság, és mint olyanokról kell említést tenni". A városi követek számára a napirenden lévő konkrét kérdés életbevágó volt, hiszen az említett törvénytervezet úgy kívánt rendelkezni, hogy az egyes szabad királyi városok között keletkezett peres ügyekben is a megyei törvényszékek az illetékesek. Ez azonban, hangsúlyozta Vághy Ferenc, nemcsak a városok méltóságát sértette volna, de a városoknak hallatlan károkat is okozhatott volna.

288 A városok azonban ebben a kérdésben is vereséget szenvedtek. A többség a kerületi javaslatot igen csekély formai módosításokkal fenntartotta. Hasonló elképzelést a megyék a békebíróságokról szóló javaslatban is megfogalmaztak. Eszerint a neme123