Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai
nemesi politikusok ennél is tovább akartak lépni, s ezért a tárnoki szék megszüntetését is tervbe vették. Ezt az elképzelést elsőként Dubraviczky Simon ismertette az 1834. január 20-i kerületi ülésen a királyi tábláról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor. 248 A liberális megyei deputátusok természetszerűen ezt szorgalmazták akkor is, amikor még ugyanezen az ülésen az országos bizottságnak a tárnoki székről készült javaslata került a rendek elé. A többség a tárnoki szék fenntartása mellett szavazott. A városi követek ugyancsak ezen fórum fenntartása mellett nyilatkoztak, csupán Vághy Ferenc volt az, aki kijelentette, hogy ennek a bíróságnak a további működése „mint [így!] meggyőződése, mint utasítása ellen" van. A tárnoki székkel kapcsolatos kerületi vita január 23-án folytatódott. Ekkor a rendek azt a városi követek által benyújtott indítványt tárgyalták, amely az országos bizottsági munkálattal szemben a tárnoki szék ülnökeinek számát 12 főben javasolta megállapítani. A többség ezt elfogadta, 250 a következő napon az ülnökök kiválasztásának, valamint az altárnok kinevezésének kérdése került napirendre. Az ülnökökről Deák úgy nyilatkozott, hogy ő a maga részéről „szabad választást kívánt volna a városoknak adatni", utasítása következtében azonban erre nincs lehetősége. Ezért azt a Pázmándy Dénes által előterjesztett indítványt támogatta, melynek értelmében a városok javasolnának az uralkodónak alkalmas személyeket, és az uralkodó ezek közül nevezné ki a tárnoki szék tagjait. A törvénytervezet arról is intézkedni kívánt, hogy a tárnoknak a tagok kandidálására semmilyen körülmények közt ne legyen lehetősége. Ezzel egyidejűleg Prónay János is benyújtott egy javaslatot. Ez az ülnökök választását illetően lényegében megegyezett Pázmándy indítványával, s csupán az altárnokról kívánta kimondani, hogy ő ne az „assessorokból, hanem általában a polgárságból választassék". Az ülnökök kiválasztását illetően a negyedik rend deputátusai nevében Pósfay és Vághy támogatta a Komárom megyei követ előterjesztését, melyet a liberális megyei követek közül egyedül Palóczy László ellenzett, mondván, hogy „a város név alatt csak annak magistratusa viszi a közdolgokat, s így csupán ezen magistratus bürocratiaja nőne ezen propositio által". A felszólaló városi követek közül Pósfay amellett szállt síkra, hogy az altárnokot az ülnökök maguk közül válasszák. Ezzel szemben Vághy Ferenc azon véleményen volt, hogy ha az ország többi nagybírójának joga sértetlen marad a helyettes kinevezésével kapcsolatban, méltatlan lenne azt éppen a tárnoktól elvenni. Sopron város deputátusa egyúttal annak törvénybe foglalását is szükségesnek ítélte, hogy a tárnok az altárnokot csak az asszesszorok közül nevezhesse ki. 105
