Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai
vatív hangvételű okfejtésnek valódi értelme nem önmagában, hanem a vitában szót kérő városi deputátusok által elmondottak „szövegösszefüggésében" rejlik, hiszen a La Motte Károly, valamint a Marczibányi Antal által kifejtett, a negyedik rend eljárását némely vonatkozásban keményen elmarasztaló kritikákra válaszolt. Markovics Antal arra mutatott rá, hogy ha van politikai csoportosulás, amely minden érdemleges változtatástól elzárkózik, az a konzervatív nemesek képviselőinek tábora. Ugyanakkor, tette hozzá a bártfai deputátus, a liberális megyei követekre sem feltétlenül jellemző a következetes reformálási szándék. Sajátos és sajnálatos módon még a királyi városok esetében sem tudnak és akarnak érdemi intézkedéseket hozni. Abszolutizmus és despotizmus uralkodik a szabad királyi városokban? Meglehet, úgy van. De akkor a rendek „miért nem rendelkeznek a városokról, ha azokban oly tetemes hibákat látnak? Miért nem teszik őket országos valódi érdekes tagokká, hiszen a tekintetes rendeknek és a törvényhozói testnek körében áll a városokról rendelkezni...". Tegyék is meg ezt a rendek, fejezte be eszmefuttatását Markovics, tegyék ezt meg, s talán „akkor majd nem lesz kifogás a szegény városok ellen". A Markovics Antal által feltett kérdés, illetve kissé patetikus felszólítás reflexió nélkül maradt, bár az a tény is valószínűnek minősül, hogy a rendek többsége a személynök ez ügyben kifejtett aktivitása ellenére a javaslatot változtatás nélkül fenntartotta. A főrendek ekkor azzal a taktikai fogással próbálkoztak, hogy kijelentették, miután a szóbeli perek bíróságainak létrehozása elválaszthatatlan a törvénykezési rendszer egészének rendezésétől, azt az excerpták közül törölni kell. 218 Az alsótábla makacsul ragaszkodott korábbi álláspontjához, s ennek láttán a főrendi tábla 1835. december 30-i határozatában beleegyezését adta a tárgyalás folytatásához. A főrendek azonban a leghatározottabban leszögezték, hogy a hozandó törvény csak ideiglenes jellegű lehet, a szabad királyi városok esetében pedig külön is hangsúlyozták, hogy a sommás perek vonatkozásában az addigi gyakorlatot megváltoztatni nem lehet, hiszen az e téren tervezett változtatás szorosan kapcsolódik a városok helyzetének valóban felette szükséges, ám a folyamatban lévő országgyűlésen már nem megoldható rendezéséhez. A rendek a főrendek ezen határozatára azzal válaszoltak, hogy 1836. január első napjaiban kerületi ülésükön kimondták, hogy a szabad királyi városok szóbeli peres bíróságai két szabadon választandó polgárból és egy tanácsnokból álljanak. 221 Ez ellen a határozat ellen az 1836. évi január 18-i országos ülésen a városok követei ismét tiltakozást jelentettek be. Vághy Ferenc, Bujanovics Vince és Gallé Menyhért 100
