Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Németh Ádám: A városépítészet mint a kormányzati tudás eleme a 18. századi Bécsben
NÉMETH ÁDÁM A VÁROSÉPÍTÉSZET MINT A KORMÁNYZATI TUDÁS ELEME A 18. SZÁZADI BÉCSBEN A Lipótváros Schilson-féle tervének intézményi összefüggései „A magyar szabad királyi városok, Pest nem különben, mostanáig a legcsekélyebb jelét nem mutatták a szépítéshez szükséges tudásnak, mikor pedig rájuk került a sor, felettébb lehetetlen és értelmetlen alkotásokkal álltak elő. A pesti Újváros, azaz a későbbi Lipótváros 1787-ben készült, úgynevezett Schilson-féle tervét a hazai város- és építészettörténeti szakirodalom a tervezett városépítés első jelentős hazai példájaként tartja számon.1 2 A pesti városbővítést a témával foglalkozó szerzők szerint egyrészt a kereskedelmi forgalom megnövekedése, másrészt a város új kormányzati funkciója tette szükségessé.3 Ezidáig azonban nem merült fel az a kérdés, hogy Schilson János új városterve és városfejlesztési erőfeszítései mögött fellelhető-e valamely, a városokra vagy a városépítészetre vonatkozó sajátos tudás, és tágabb viszonylatban sem vetődött fel, hogy létezett-e elméleti kerete a bécsi kormányzaton belül annak a korabeli városépítészeti és városfejlesztési gyakorlatnak, amelyet a Habsburg Monarchián belül legszemléletesebben Pest és Trieszt városbővítése példáz. Ez egyébiránt a magyarországi várostervezés történetírására általánosan jellemző: a vonatkozó munkák a városépítést rendszerint a városszerkezetnek a gazdasági és társadalmi folyamatok által meghatározott átalakulásával azonosítják, és amennyiben érzékenyek a várostervezés szempontjából releváns eszközök és szaktudások változására, általában az építészetre és a jogi szabályozásra össz1 „...noch zur Stunden keine der ungarischen K. frey Städten und folglichen auch Pest nicht ausgenommen, die geringste Merkmahlen einer Verschönerungs Kentniss gegeben, vielmehr wo es auf Sie ankam, haben Sie die widersinnigste und vemunftswidrigste Producte gezeiget.” Schilson János levele a Helytartótanácshoz. MNL OL C 51 1787.25.16. 2 Kömer Zsuzsa és Nagy Márta szerint „a magyar városszabályozás történetében a terv mérföldkőnek tekinthető”. Körner-Nagy 2004. 32. p. Mivel egy rendkívül gyakran hivatkozott, a vonatkozó szakirodalomban jól ismert forrásról van szó, e helyütt nem kívánom bemutatni Schilson tervét. Részletesebb elemzéseit lásd Gárdonyt 1929; Pásztor 1940; L. Márkus 1956; Tóthné 1961; Preisich 2004; Winkler 2013. 3 Pásztor 1941. 32. p; Preisich 2004. 41-42. p. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv XII. 2017. 229-256. p.
