Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Gyöngyössy Márton: Pfeffersach Miklós nagyszebeni kamaraispánsága
68 Bányavárosok később királybíró lett, Melchior Aurifaber pedig székbíró és városi tanácsos, Mydwescher Jakab székbíró volt. Az a szebeni hagyomány viszont, hogy a polgármester egyúttal a pénzverőkamara ispánja is, Proli halála után végleg megszakadt. Ekkor ugyanis Lulay János, későbbi királybíró lett a kamara bérlője, majd Pemflinger Márk, és ezentúl egészen 1608-ig a királybírók intézték a nagyszebeni pénzverde ügyeit is.7 A pénzverőházban dolgozhatott az a korszak forrásaiban említett szebeni pénzverő, Simon, aki érdekelt volt a körösbányai aranymosásban. Már Gustav Gündisch rámutatott arra, hogy a nagyszebeni vezetőréteg egyik gazdagodási lehetősége éppen a pénzverő-kamarában rejlett, erre utal a Münzer név gyakorisága a 15. századi nagyszebeni írott forrásokban.8 A többszöri polgármesteri működéssel büszkélkedő Pfeifersack Miklós nagyszebeni kamaraispáni működését Horváth Tibor Antal és Huszár Lajos - Schulek Alfréd feltételezése alapján - 1438 második felére tette. Schulek ezt a datálást Gustav Seiwert véleményére alapította, aki a PFR monogramot Pfeffersacknak tulajdonította, Schulek azonban azt is megjegyezte, hogy a jegy I. Ulászló pénzein is előfordul.9 Oklevél nem áll rendelkezésre, a most vizsgálandó mesterjegy bizonyíthatóan más évekből származó vereteken is felbukkan. A továbbiakban először a mesterjegy lehetséges olvasatáról szeretném gondolataimat összefoglalni, majd pedig Pfeifersack kamaraispáni működésének időbeli kereteit pontosítom. A mesteijegyet - a korábbi szakirodalom alapján - Pohl Artúr több munkájában is P-F-R betühármasként oldotta fel. Az epigráfiában az ilyen egybeírt 7 Seiwert 1863-1865. 166-174. p., Kubinyi 1957-1958. 20-21. p., Pohl 1970. 26-34. p., Gündisch 1987. [1981.] 197-198. p. 8 Simon pénzverő (1446): Elekes 1952. 310. p. (42. jegyzet), Gündisch 1987. [1942.] 86., 93. p., Draskóczy 1994. 133. p. (17. jegyzet). 9 Gustav Seiwert vélekedéséből így lett az idők folyamán egy nem létező okleveles hivatkozás: Seiwert 1863-1865. 166. p., Schulek 1941. 36., 38. p., Horváth-Huszár 1955-1956. 28., Soós 2013-2014. 104. p. Pfeffersack okleveles említései: „Niclas Pfeffersak purgermeister ... in der Hermanstat” (Nagyszeben, 1419. december 22.): UzGdDiS 4. 116-117. p. (Nr. 1874.), „Nicolao Pheffersak vitrico ecclesie" (Nagyszeben, 1423. április 8.): UzGdDiS 4. 185—187. p. (Nr. 1928.), „Nicolaum Pheffersagel magistrum Johannem Goldner notarium nostrum, cives civitatis Cibiniensis" (Nagyszeben, 1423. június 15.) UzGdDiS 4. 201-203. p. (Nr. 1938.), „Jacobus magister civium, comes Andreas, Nicolaus Pheffersack Cibinienses” (1428. november 30.): UzGdDiS 4. 369- 371. p. (Nr. 2055.), „Nicolao Pfeffersag magistro civium” (Nagyszeben, 1430. október 31.): UzGdDiS 4. 413—414. p. (Nr. 2099.), „circumspectis viris Feffersak magistro civium praedictae civitatis Cibinyensis, Andrea iudice regio de eadem" (Nagyszeben, 1430. november 30.): UzGdDiS 4. 419-421. p. (Nr. 2102.), „Nicolaus Pfeffersack magister civium" (Nagyszeben, 1431. december 3.): UzGdDiS 4. 452 453. p. (Nr. 2137.)
