Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Gyöngyössy Márton: Pfeffersach Miklós nagyszebeni kamaraispánsága
Gyöngyössy Márton: Pfeffersack Miklós nagyszebeni kamaraispánsága 67 Eizinger-jegyzék Nagyszeben verdéjének éves bérleti díját 2000 aranyforintban adta meg.3 Az előbbi tervezetben szereplő 1500 márkányi (368 kilogramm) ezüstről feltételezhetjük, hogy ez Erdély (vagy annak a lovagrend érdekeltségébe került része) ezüstbányáinak éves termelési hozama lehet.4 A pénzveréshez az ezüst mellett rézre is szükség volt, mivel a korabeli aprópénzek inkább rézből készültek, akár az említett ezüstmennyiség két-háromszorosára is. Nem véletlen, hogy Zsigmond másik erdélyi pénzverési jogosultja, Vlad Dracul pénzverdéjébe a rezet beszolgáltatás révén szerezte be. A vajda egyik Brassónak írt levele szerint Brassóba küldte szolgáit, hogy beszedjék az ezzel foglalkozó kereskedőktől a rezet. A levél szigorú hangvétele rézhiányról árulkodik: akinél a megadott határnap után is rezet találnak, annak fejét veszik.5 1433-ban Zsigmond Nagyszeben városát utasította kémlő választására, azzal, hogy bár Földvári Zuborius (vagy Zuborius de Nassis) az ország arany- és ezüstpénzeinek főkémlője nem tud mindenütt jelen lenni, a kémlés jövedelméből ennek ellenére juttassanak számára szokás szerint részesedést.6 Ebből is látható, hogy Nagyszebenben a pénzverés ügye csaknem a kezdetektől fogva a város belügyének számított. A kamaraispáni tisztséget rendszerint a polgármester vagy a szászság egyik politikai vezetője töltötte be, aki a kollektív bérletet irányította (közülük némelyek a keleti kereskedelembe is bekapcsolódtak). A polgármester-kamaraispánok közé az alábbiak tartoztak: Pfeffersack Miklós, Jakab, Wenzel Oszvald, Trautenberger Tamás (?), Altemberger Tamás, Agatha János, Hecht György és Proli Miklós. A kamaraispánok közül Lemmel János ne kényszerítse a Barcaság és Brassó lakóira (Székesfehérvár, 1425. április 4.): Huszár 1975-1976. 40. p. Román pénzek kimutathatóan megjelennek a korabeli magyarországi leletekben: Huszár 1941.33. p. (11. jegyzet), Velter 1980. 114. p. (65. jegyzet). Redwitz Miklós rendi praeceptor 1432 elején (Szörényvár, 1432. március 7.) arról tájékoztatta a Német Lovagrend nagymesterét, hogy az erdélyi/nagyszebeni pénzverés nem hozott neki semmi jövedelmet („dy munczhe in Sebinburgen sin Michahel uns nykeynen phennigk bracht hat"), a forrásból egyértelmű, hogy egy pénzverdét üzemeltetett: UzGdDiS 4. 456. p. (Nr. 2141.), Huszár 1975-1976. 42. p. 3 Draskóczy 2001. 164. p. (62. jegyzet). Eizinger nem túl jelentős bérleti összege magyarázatra szorul. V. László uralmának kezdetén a nagyszebeni pénzverés struktúrája megváltozott: ezekben az években ezüstpénzeket egyáltalán nem, csak aranyforintokat vertek, természetesen Hunyadi János hasznára: Pohl 1971-1972. 52. p. 4 Könnyen lehet, hogy csak Erdély egy részének ezüsttermelését fedi le az ezerötszáz márka ezüst, mert a 16. század elejéig a radnai bányavidék ezüstjét Besztercén finomították: Gyöngyössy 2003. 201-202. p. 5 Huszár 1941. 30. p„ Huszár 1975-1976. 43. p. 6 Nagyszeben (Zsigmond király, Buda, 1433. április 6.): UzGdDiS 4. 496-497. p. (Nr. 2171.), Huszár 1975-1976. 43. p.
