Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Gyöngyössy Márton: Pfeffersach Miklós nagyszebeni kamaraispánsága
GYÖNGYÖSSY MÁRTON PFEFFERSACK MIKLÓS NAGYSZEBENI KAM ARAI SPÁNSÁGA Adalék a pénzverde és a városi vezetőréteg kapcsolatához A 14. században az erdélyi pénzverőkamara székhelye Kolozsváron volt, de a verdejegyek alapján fölmerült, hogy esetleg Aranyosbányán (Offenbányán) is vertek pénzt. Levéltári forrásokkal csak a nemesfém-finomító működése bizonyítható, mivel Aranyosbánya ekkor az erdélyi aranybányászat központja volt, talán bányakamarai székhely lehetett. Ami biztosnak tűnik, hogy a pénzverőkamarai székhelyet az 1420-as évek végén helyezték Nagyszebenbe. Erre vélhetőleg 1427-ben került sor, amikor Zsigmond hosszabb ideig Erdélyben időzött. Ennek oka egyrészt stratégiai lehetett, másrészt összefüggésben állhatott Nagyszeben gazdasági jelentőségével. így Szeben polgármesterei és a szász polgárság politikai vezetői bekapcsolódhattak a pénzverésbe. A nagyszebeni kamara nemesfém-szükségletét az erdélyi bányavidékekről (Aranyosbánya, Radna) és az aranymosásból származó aranyból elégítették ki. A beszerzési forrásokból származó nyersanyag mennyiségének állandósága a pénzverde biztos és kiszámítható működését, jövedelmezőségét tette lehetővé. Nem véletlen, hogy a nagyszebeni pénzverés a század közepén szünetelt: Hunyadi János 1446. augusztus 23-án, Szegeden rendeletet adott ki, amelyben az erdélyi bányatelepülések lakóit kötelezte, hogy a nemesfémeket kizárólag a kolozsvári pénzverőház számára adják el. Nagyszeben pénzverő-kamarája egyébként sem látott el bányakamarai feladatokat. Az aranytermelés szempontjából fontos négy bányaváros (Aranyosbánya, Abrudbánya, Körösbánya, Zalatna) bányajogi téren pedig Aranyosbánya vezetésével működött együtt. Jelentős ezüstbányászat folyt viszont Beszterce közelében, Radnán.1 1 Az erdélyi pénzverőkamarához: Pohl 1967. 84-85. p., Pohl 1967-1968. 54. p., Pohl 1970. 26. p., Rádóczy 1987. 7-13. p., Tóth 1999. 311-312. p., Gyöngyössy 2008. 75., 85. p. A kamarai székhely áthelyezése több lépcsőben történhetett: erre utal, hogy már 1425-ben Székely Jánost szebeni ezüstpénzverő-mesterként említik: Skorka-Weisz 2017. 194. p. Az erdélyi nemesfémbányászathoz: Wenzel 1880. 125-134. p., Gündisch 1987. [1942.] 83-94. p., Elekes 1952. 310. p. 1426 végétől Zsigmond Erdélyben, főként Brassóban tartózkodott, ahol számos oklevelet adott ki, lásd: UzGdDiS 4. 262-321. p. Hunyadi János rendelete az erdélyi bányatelepülések lakóihoz, amelyben kötelezi őket, hogy a nemesfémeket csak a kolozsvári pénzverőház számára adják el (Szeged, 1446. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv XII. 2017. 65-74. p.
