Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Martin Štefánik: Egy bányaváros adókötelezettségei. Körmöcbánya a középkorban
60 Bányavárosok Összegzésként megállapítható, hogy amíg a 14. században és a 15. század első felében a Körmöcbánya által befizetett adó a kincstár számára fizetett rendszeres hozzájárulást jelentett, addig a 15. század végén és a 16. század elején megnőtt a háborús védekezés miatt kivetett rendkívüli adók szerepe.52 Körmöcbánya és a többi bányaváros mindinkább ellenszegült az uralkodó követeléseinek, amelyek alapja a török veszély volt. Emellett a gazdag és könnyen elérhető felszíni telérek kimerülése és ennek következtében a mélyművelésű bányászat előtérbe kerülése kevésbé jövedelmezővé tette a bányászatot. Ráadásul az ércek egyre kevesebb nemesfémtartalommal rendelkeztek, s a bányászat üzemi terhei is nőttek a talajvíz eltávolítása és hasonló problémák miatt. A bányászat tehát kevesebb haszonnal járt, a városok egyre szegényebbek lettek, ami gyakran megmutatkozik a levelezéseikben. A hanyatlás végül az adók fizetésének módjában és azok nagyságában ütközött ki; áttekinthetetlen és rendszertelen volt, szinte lehetetlen meghatározni tényleges mértéküket és az adóterhek arányát, kevesebb igazolás maradt fent a befizetésekről, mint a 15. században. Egyre több viszont az adófizetés elengedésének érdekében küldött kérvény, illetve a fizetésképtelenség miatti panasz. A bányavárosok Körmöcbányával az élen folyamatosan rávilágítottak saját rossz helyzetükre, s már nem jelentettek a király számára akkora pénzügyi támaszt, mint az ezt megelőző időszakban. A hanyatló királyi hatalom már nem volt képes a kívánt mértékben behajtani az adókat, és a király kénytelen volt egyezkedni a városokkal az adó legalább részbeni megfizetéséről. A megfizetett, illetve a be nem fizetett adó így minden tekintetben tükrözi és részben igazolja is az ország hanyatló pénzügyi és hatalmi helyzetét, amely végül a mohácsi vereségben csúcsosodott ki. Málik Zoltán fordítása montanarum quam se ad solutionem urburarum cogi patiantur.” MMBŠ 11-196, 1. doboz, 145. 1520. 08. 24. 52 Párhuzamként lásd Kubinyi 1993. 155-167. p.
