Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai a Zsigmond-korban
Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai... 43 möcbánya.160 Ez utóbbira hivatkozva tiltotta meg Zsigmond 1406. január 31-én Eulenburgi Went túróéi ispánnak,161 1411. január 15-én Saskő és Szklabinya várnagyainak a vámszedést,162 majd 1415-ben a szklabinyai, a szentmártoni és a felsöstubnyai várakhoz tartozó vámhelyeken mind a vámszedést, mind a körmöcbányaiaknak a szokásos utakról a vámszedő helyekre való terelését.163 Nem csupán Szklabinyán, hanem Saskőn is tovább folyt a körmöciek megvá- moltatása,164 valamint a vámok megfizetésére kényszerítették őket Újbányán és Zsamócán is.165 1434. november 25-én Zsigmond a besztercebányaiakat - akik IV. Béla kiváltságlevele óta bírtak ezzel a joggal -mentette fel a vámfizetés alól,166 és ugyanezen a napon, szinte azonos szövegezéssel a körmöcbányaiaknak is kibocsátott az uralkodó egy oklevelet, amely szerint már többször felmentette őket a királyi vámok fizetése alól mind szárazföldén, mind vízen.167 Az alsó-magyarországi bányavárosok a Zsigmond-korban, a korábbi időszakhoz hasonlóan, önálló várostípust képviselnek, mely elsősorban a bányászathoz kötődő tisztségekben, illetőleg az erdőhasználatban érhető tetten. A körmöci kamara alá tartozó bányavárosok szövetséget alkottak, a királyi udvar is közösségként tekintett rájuk. E kapcsolat az érdekvédelmen túl elsősorban a bíráskodásban érvényesült, legyen szó akár városi, akár bányaügyről. Adózás tekintetében az egyes városok még önállóan jártak el, a közös adózás, amely a 15. század végén már természetes volt, e korszakban még nem mutatható ki. 160 DF 249 485. 161 DF 249 453. 162 DF 249 460. 163 DF 249 464. 164 ZsOV. 853. sz. 165 1419: ZsO VII. 536. sz. 166 DF 280 672. 167 DF 249 479.
