Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
Nagy Péter: A Rima vonzásában 415 munkásokkal készített interjúit is felhasználhatta. Azt gondolom, ebben a fejezetben hasznos lett volna, ha a szerző kitér az oral history módszerének felhasználási lehetőségeire, esetleg az interjúkkal kapcsolatos kritikai észrevételeinek is szentel néhány sort. Természetesen nem a témához kapcsolódó tekintélyes mennyiségű irodalom feldolgozását kérem számon, csupán rövid összefoglalását azoknak a gyűjtői szituációknak, amelyekben a kötethez felhasznált interjúk megszülettek. Érdemes lett volna kiemelni, hogy strukturált vagy félig strukturált interjúkat készített-e, készült-e kérdőív a gyűjtésekhez, lejegyezte-e az interjúk narratíváit; milyen emlékezeti pontok mentén aktiválódott az interjúalanyok tudása az adott témáról, vajon miért tartottak fontosnak kiemelni vagy éppen figyelmen kívül hagyni különböző információkat. Szükségesnek tartom ezt azért, mert a kötetben nem egységes az interjúk szövegeinek felhasználása. Előfordul, hogy szószerinti idézeteket olvashatunk (pl. 237-238. p.), máshol viszont csupán az interjúk tartalmi összefoglalását (pl. 220-221. p.). Nagy örömmel fogadnánk egy olyan kiadványt, amelyben a szerző az általa készített interjúk szövegét adja közre, hiszen sok esetben ő maga volt az utolsó, aki megörökíthette az államosítás előtti ózdi munkástársadalomra vonatkozó, csupán a szóbeliség szintjén létező tudást. A fent említett témakörök kapcsán úgy gondolom, hogy a szerző a későbbiekben a néprajzi irodalomból is inspirálódhat, hiszen a néprajzosok számára évtizedek óta fontos kutatási téma az életmód. Akarva vagy akaratlanul a szerző is a Magyar Néprajz IV. (Életmód) kötetének beosztását követi.2 Természetes, hogy a gyári munkások mentalitása is változott az évek során, így az ún. „Rimái mentalitás” (269-283. p.) elemzése sem maradhatott ki a kötetből. A sajátos rimái értékrend kulcselemei a patemalizmus, a munkacentrikusság, valamint a vallásosság. A Rima vezetése elvárta a lojalitást, a rendet, fegyelmet követelt meg az üzemhez tartozó lakótelepek lakóitól is. A nagy történelmi események, a gazdasági visszaesések, a világgazdasági válság, a világháborúk hatása alól a Rima sem vonhatta ki magát, de a fent említett tényezők következtében erős kohézió fogta össze. A baloldali politikai szervezkedések, a munkásmozgalom nagyon gyenge eredményeket ért el a vállalati dolgozók körében még a vészterhesebb időkben is. Nagy Péter tehát eloszlatja azt az 1950-es éveket végigkísérő sztereotípiát, miszerint a munkásság a kapitalizmus korszakában egységesen alávetett társadalmi csoport volt, és az osztályharcban remélte a felemelkedést. Erről a Munkás-érdekvédelem és politikai szimpátiák (287—305. p.) című fejezetben részletesen olvashatunk. A kötet utolsó része, a Kisközségből iparváros - iparosodás és urbanizáció Oz- don (307-324. p.) azt a folyamatot mutatja be és elemzi, amely során az iparosodás Ózdot és a környékbeli településeket is elindította az urbanizáció útján. Láthatjuk, hogy a 20. század első felére miként vált Ózd a gyár környékén inkább városias, más részein inkább falusias településsé. A környékbeli települések, annak ellenére, hogy Ózddal együtt fejlődtek, a századfordulóra elmaradtak tőle. Ózd először a körzetközponti szerepet vette át, majd 1949-ben városi rangot is kapott. A kötet nagy érdeme, hogy a munkássághoz kapcsolódó hazai és nemzetközi 2 Magyar Néprajz IV. Életmód [Anyagi kultúra 3.]. Főszerk. Balassa Iván. Budapest, 1997. Akadémiai Kiadó.
