Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
Nagy Péter: A Rima vonzásában 413 felügyelte.” (25. p.) A munkások rétegződésére vonatkozó további megállapításait a következő fejezetekben fejti ki. Fontos hangsúlyoznunk, hogy a fogalomhasználat és az értelmezési lehetőségek során, a szerző mindig figyelembe veszi az ózdi viszonyokat, így nem esik bele abba a csapdába, hogy szakirodalmi elméletek közé szorítja a téma bemutatását, hanem bátran teret hagy a forrásai szabta elemzési kereteknek. A szerző már a bevezetőben kritikát fogalmaz meg az egységes munkásosztály elméletével kapcsolatban, és a felső és alsó munkásság fogalmait alkalmazza. Újszerű felosztásával így túlmutat az Anthony Giddens és Belényi Gyula nevéhez köthető, a munkásság csoportosítására irányuló törekvéseken (24-25. p.). Ez a fejezet tartalmazza a könyv tételmondatát: „A munkások között a foglalkozásukhoz szükséges szaktudásban, képzettségben, ennek köszönhetően jövedelemben, az egyes csoportok identitásában, mentalitásában, presztízsében, területi elhelyezkedésében, életmódjában, kulturális és társadalmi tőkéjében, fogyasztásában jelentős eltérések voltak.” (25. p.) A további hét fejezet ezt a megállapítást támasztja alá és pontosítja a rendelkezésére álló források lehető legalaposabb bemutatásával és elemzésével. Az ózdi vasgyár megalapítása, működése nem volt független a korszakban lejátszódó politikai, gazdasági és szociálpolitikai átalakulásoktól (pl. 1848-as forradalom és szabadságharc, 1929-es világgazdasági válság, nyolcórás munkaidő bevezetése). Erről tanúskodik A Rima és az ózdi vasgyár fejlődése, helye Magyarország iparában (31-41. p.) című fejezet, amelyből megtudhatjuk, hogy az 1845-ben alapított ózdi vasgyár miként vált stratégiailag fontos részévé az 1852-ben létrejött Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesületnek. Ózd jelentősége akkor sem csökkent, amikor 1881-ben, a környékbeli üzemek tőkekoncentrációja következtében, létrejött a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (RMST, Rima) (34. p.) Ahhoz, hogy a vállalat jól működjön, szükség volt egy, a helyzet adta lehetőségeket jól és okosan kihasználó igazgatótanácsra, amelynek működését a szerző részletesen bemutatja (36-38. p.) egészen az államosítás időszakáig. A Rima meghatározó vezetőinek nemcsak a névsorát közli, hanem rövid életrajzukat is. Véleményem szerint szerencsésebb lett volna az életrajzokat, amelyek fontos kiegészítő információkat tartalmaznak, a kötet végén közölni, mert ez a néhány oldal kissé megtöri a főszöveget. A következő fejezet, A vasgyár társadalomátalakító hatása - a helyi társadalom és az iparosodás (43-65. p.) című azt mutatja be, hogy az ózdi vasgyár megindulása és az ipartelepítés a 19. század közepétől hogyan alakította át Ózd település- és társadalomképét. Az ózdiak a vasgyár létrehozása előtt főleg mezőgazdaságból éltek. Homogén foglalkozási szerkezettel rendelkező település volt, ahol a földművesek mellett mindössze néhány helyi értelmiségi és kereskedő lakott. A településen kizárólag magyar anyanyelvű, római katolikus lakosság élt. Az Ózd környéki falvakra is ez a felekezeti és etnikai arány volt jellemző. Részletes bemutatását olvashatjuk annak, hogy a gyártelepítés hogyan változtatta meg, illetve a Felvidékről, külföldi területekről bevándorolt munkásréteg hogyan formálta át alapjaiban az ózdi társadalomnak nemcsak az összetételét, hanem a mentalitását is; miként strukturálódott át az addig főleg
