Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai a Zsigmond-korban
Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai... 31 mond 1405. évi városi törvénykönyve szintén tiltotta ezt az eljárást,69 de aligha lehetett egyszerűen érvényt szerezni a rendelkezésnek, legalábbis erre utalnak mindazok a panaszok, amelyek a törvénnyel ellentétes eljárást sérelmeztek. Az alsó-magyarországi bányavárosok is megszerezhették saját kiváltságaikat. Közülük csak Besztercebánya és Körmöcbánya 1434. november 25-én kelt kiváltságleveleit ismerjük, amelyek szinte szó szerint megegyeznek egymással: az uralkodó megtiltotta dolgaik, áruik lefoglalását mások tartozásaiért, és elrendelte, hogy ki-ki a városban keresse a maga igazát.70 Fellebbezés Amikor a városi bíróság egy olyan ügyben bizonyult hanyagnak, amely a város egyik polgára és egy idegen — a város polgárai közé nem tartozó személy - között folyt, a város bírójának és az esküdteknek a király vagy a tárnokmester előtt kellett megjelenniük.71 A bányavárosok esetében azonban a városi kiváltságlevelek csak a királyt említették fellebbviteli fórumként.72 Ez, úgy tűnik, nem véletlen. A bányaváros külön várostípust képvisel,73 ahol az uralkodó több eszközzel - mint például csak bányavárosokra jellemző hivatalok létrehozásával - igyekezett a királyi hatalmat, ellenőrzést fenntartani.74 Bányaügyi esetekben már a 14. században a tárnokmester járt el, ez azonban a kamaraispán, illetőleg a kamara feletti felügyeleti jogából és kötelességéből fakadt. A kamarában tevékenykedők felett ugyanis a kamaraispán ítélkezhetett, hanyagsága esetében azonban ez a feladat a tárnokmesterre hárult. Zsigmond külön meg is tiltotta azon városoknak, ahol pénzt vertek, hogy a pénzverők felett bíráskodjanak, mert felettük csak a király vagy a pénzverőispán (comes monetarioum) ítélkezhetett.75 69 DRH 1301-1457. 196-197. p. 70 Besztercebánya (DF 280 672.), Körmöcbánya (DF 249 479). 71 Vö. Weisz 2016. 190-200. p. 72 1328: VMMS 115. p. (Körmöcbánya); 1347: CD IX/1. 499-500. p. (Nagybánya). 73 Vö. Weisz 2013. 288-312. passim. 74 Hasonló volt a helyzet Szomolnokbányán is. Miközben Károly 1339-ben engedélyezte a szomolnokbányaiaknak, hogy mind a kisebb, mind a nagyobb ügyekben ítéletet hozhassanak a város határain belül történt ügyekben, megtiltotta, hogy a nádor, a tárnokmester, az országbíró, a megyésispánok és az ország más bírói ítéletet hozhassanak a szomolnokbányaiak felett. Az említett jogszolgáltatókat azonban az elsőfokú ítélkezésből zárta ki, a fellebbezésről az oklevél nem is rendelkezik. VMMS 129. p. 75 1401: DF 250 113.,ZsO II/l. 825. sz.; Ugyanez a rendelkezés olvasható a budai jogkönyvben is. Mollay 1959. 98. p. (98§), 121. p. (175§).
