Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai a Zsigmond-korban
Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai... 29 séből tűnik ki a legjobban, amely szerint az érsek emberével az ezüst és a réz összekeverésénél jelen kellett lennie, köteles volt - szokás szerint - a próbát, amit a kivert pénzekkel össze lehet hasonlítani, őrizni.55 Az uralkodó a bányafelügyelői hivatalnál tapasztaltakhoz hasonlóan a kémlő mellé egy főkémlőt választott. Ezt a szerepet töltötte be 1412-ben Zubor de Nassis, majd 1433-ban testvérének a fia,56 Földvári Zubor. Budán is hasonló lehetett a helyzet, mivel a budai jogkönyvnek a 15. század legelején keletkezett részében fennmaradt egyik artikulus szerint az arany- és ezüstpénzek mintáját egy becsületes budainak kellett őriznie.57 A jogkönyv ugyan nem mondja, hogy ezt a személyt a városnak kell kiválasztania, de ez joggal feltételezhető, ugyanakkor a többi forráshoz hasonlóan nem a város, hanem a probátor őrizetére bízza a mintákat. A próbák városi őrzéséhez Erzsébet királyné 1440-ben kelt oklevelét szokás még idézni. A királynét Polner Orbán kamaraispán arról értesítette, hogy az arany karcolására, azaz bevizsgálására szolgáló tűk elhasználódtak. A királyné új tűket akart készíttetni, ezért felszólította Körmöcbánya városát, hogy az arany próbáját (, golden prob), ami hosszú idő óta összegyűlt és a probátor pecsétjével van elzárva (unter der probirer Siegel liegt), a kamaraispán jelenlétében nyissa meg (dieselbigen prob öffnet mit sambt dem cammergraffen), a kamaraispán vegyen el abból aranyat, és készíttessen belőle új tűket. A maradékot - azaz ami a tűk készítése után az aranyból megmarad - juttassa el a királynénak.58 A város azonban a próbák felnyitásánál sem főszereplőként, azaz a pénzverést vagy a bányákat felügyelő szervezetként vett részt, hanem „csak” az esemény tanújaként. A városi tanács feladata az volt, hogy tanúsítsa a pecsét épségét, illetve hogy a kamaraispán mekkora mennyiségű aranyat vett magához. Mindez arra mutat rá, hogy a Zsigmond-korban semmi sem utal arra, hogy a pénzverde városa a pénzverés munkálataiban tevőlegesen részt vett volna.59 Joghatóság A 14. században már általánosnak tekinthető, hogy a megválasztott városi bíró a város határain belül keletkezett kisebb és nagyobb ügyekben is ítélkezhetett, joghatósága kiterjedt a város polgáraira is, így egy polgár csak saját váro55 Teleki 1853. 299. p. 56 Vő. Engel 2003. Zubor tábla. 57 Mollay 1959. 98. p. 58 DF 250 119. 59 Természetesen más lehetett a helyzet azoknál a pénzverdéknél, ahol a pénzverést az uralkodó a városra bízta (például Pozsony).
